Karácsonyra Várva Vers / Mentovics Éva: Karácsonyra Várva ⋆ Óperencia
Fényes csillag ragyogott, csengő csilingelt, Angyali alak az ajtóban énekelt. Felriadt a fiú, zajt hallva odaki –Csendben lépdelt az áldott éjben valaki. Bámulta az alakot, ahogy belépik, Könnyed libbenéssel, – hitte, hogy á állt a lány, akiért annyit vágyódott, Ragyogó szőke hajjal, arca sugárzott. Karácsonyi éjben egy angyali, szép lény, A fiú szívében megcsillant a remélléült a lány, gyengéden fölé hajolt, Édes mosollyal rátekintett, – lágyan szólt. A fiú csak hunyorgott nem tudta hinni, Hogy egy angyal jött el őt a mennybe vinni! Megérintette, lágyan felébresztette, Puha ajkait az ajkaira tette. Rájött a fiú, hogy ez tényleg nem álom, Valóban az édes angyalomat látom! Milliónyi csillag ragyogott az éjben, S furcsa tűz lángolt fel a fiú szívében. A lágy csókot viszonozta szenvedéllyel, Gyönyörű volt ez a karácsonyi éjjel! Angyali sereg énekelt fentről nekik, Egymással a boldogság útját ncsen magány, ha két szív egyszerre dobog, S karácsony éjjel szerelem tüze lobog! Két ember a karácsonynak már együtt örült, Míg ők ölelkeztek ezer csengő csendült… 2003.
By the free
- Minden, amit a bütyökről tudnia kell!
- Karcher k 3 home t50 magasnyomású mosó
- Karácsonyra várva vers by the free
- Egynyári kaland 3 évad 7 rész
- Karácsonyi versek – Lélekmorzsák
- Abus zárbetét obi
- Karácsony - Békesség ünnepén
- Keller & Mayer Mosómaci almája társasjáték (713472)
- Karácsonyra várva vers definition of vers
- Karácsonyi versek :: Emmaus
- Idős gondozás - Ingyen apróhirdetés, egyszerűen pár kattintással
Ismét eljött, újra itt van, a szentkarácsony éj, szeretet gyújt szívembe is, sok-sok szép reményt. Úgy vágyom rá, bárcsak lenne, mindig gyertyafény, s jutna bőven mindenkinek, e szép nap ünnepén. Betlehemi kenyércsoda Letekintett az éhező világra Ő, aki minket öröktől szeret, s a betlehemi jászol szalmájára odatette ínségünket szánva, irgalmasan - a Kenyeret. Azóta évszázadok telnek, s az a Kenyér ezernek meg ezernek, éhezők millióinak elég... neked, nekem! Mindenkinek, aki a pásztorok nyomában eltalál oda, ahogyan ők azon a csendes éjen... hogy ínsége örökre végetérjen, s másokat is boldogan hívogasson osztozni az égi Kenyéren. Betlehemi kenyércsoda! Túrmezei Erzsébet Meggyesi Éva Ünnepkor. Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények s a fenyő égő felragyog, a csillogó fánál elmerengve a régmúlt karácsonyra gondolok. Nem kaptunk drága ajándékot legtöbbször semmi sem jutott és mégis a szívemben érzem ott voltunk igazán boldogok. Nem voltak fenyőfa izzók csak a kályha fénye pislogott, sudár fenyőnkre rávetítve aranyló, fénylő csillagot.
Nem voltak karácsonyi fények szívemben mégis ott ragyog a régi karácsony fénye, s most újra rátok gondolok! Amikor együtt énekeltük a kiskarácsony énekét, s átadtuk szelíden véle szívünknek minden melegét. Azóta elszállt egy élet mindenkit máshová sodort, de mégis, szívemben érzem: ott voltunk igazán boldogok! Virginás András Karácsonyi köszöntő Elhúzom a függönyt a téli ablakon, A dermesztő jégpáfránycsokor integet, Köszöntenek a kucsmás, fehér havasok... S a jókívánságokból nagyobb szeletet! Sok örömet hozzon nekünk a Karácsony, Csillagszóró fénye hirdesse a békét, Legyen ez ünnepünk Istentől megáldott... Hallgassuk újból a Gyermek születését! Csillag gyúl az égen, hasad a fa törzse, Megrémült pásztorok szaladni kezdenek, Ajándékot hoznak keletről a bölcsek... Angyalok kórusa hangzik a táj felett. Mária és József hosszú útra mennek, Betlehemi Gyermek szeretetet hozzon, Megváltója lesz Ő minden nemzedéknek... Simábbak a ráncok az öreg homlokon. Nem baj, ha kevés a csomag a fa alatt, Az ágakon inkább vidám mosoly csengjen, Mindenki szívében zengjen egy kis harang... Holnap boldogabbak lesznek az emberek.
Coelhinha re zero
Ott vár rájuk Nagyanyó. Csak amikor nagy a hó, nehézzé lesz minden út, amin a szán idefut. Betódul a sok gyerek, mind jókedvű, mind nevet, osztoznak a kalácson, kezdődjék a Karácsony! Aranyosi Ervin © 2015-12-26. Aranyosi Ervin: Ha múlik a karácsony A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon! Ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon! Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon, hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony. A szenteste ennél jóval többet adna, lelkünkben az érzés mindig ott maradna, és nem térne vissza önző rossz szokásunk, – falakat építünk, s szakadékot ásunk. Mert a szeretet híd a mások szívéhez, legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez! Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger, ennyit megérdemel, hidd el, minden ember! Hát a szereteted szórd szét a világba, a tél hidegében, boruljon virágba! S érezd, hogy belülről szíved melegíti, mert a sok jó érzés éltetőn hevíti. Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül, minden örömpercet tegyél el emlékül! Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek, érezd, hogy: – Emberként, boldogabban élek!
Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot! Ehhez azért kell kérnünk némi pénzt és pici gazdagságot, Mert manapság enélkül nem tehetjük szebbé a világot. Tárd ki ajándékaidat nagy szeretettel, Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel... Higgy magadban és másokban mellszélességgel. Kérdések nagyon kavarognak a fejemben, Már a holnapot várom, hogy választ megleljem, Válaszokat a hajnal derengő fényében, Mert hátha megszületnek az élet méhében. Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó, Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró. Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás... Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás. Fahéj illatú kis szobámban szép fenyőfa áll, éhes lelkem magába szívja csodás illatát. Csillog rajta oly sok dísz, a gömb, a jégvirág, zöld ágain táncot jár, a fényes gyertyaláng. Csillagszóró sziporkázva szórja szikráját, aranycsengő csilingeli, pásztorok dalát. Szőke angyal szárnya suhan, rebben a halk fohász, tűlevélre ima fűzi, ezüst fonalát.
