Paraszt Étterem Szlovákia

Harapós Mókus Vendéglő

-207- Tarnóczy nem akart időt veszteni, rögtön indult Losonczra; azalatt a polgármester hozzáfogott az Estella kiruházásához, hogy illő módon vihessék Nedeczre. Szép májszín selyem ruhát varratott neki s minthogy soha életében nem látott divatképet, oda vitt a női szabóhoz, Limpa Valeriushoz egy amerikai Kossuth-bankót, azon volt egy női kép, a legszebb asszony az ő fantáziájában és az egyetlen, akiért szenvedett. Két esztendeig ült érte Kufsteinban. – Ilyent varrjon – rendelé s még a phrigiai sapkát is megcsináltatta, hogy tökéletesen olyan legyen. Bizonyára vegyült egy kis hiúság is a polgármester úr cselekményébe, egyrészt megmutatni, hogy milyen nemes ízlése volna, ha ő akarná, másrészt hadd lássák az asszonyok, hogy milyen férj lett volna ő belőle. Limpa mester megnézvén és megmérvén Estellát, nagyon kedvezőtlenül nyilatkozott a délelőtti sör mellett, mondván a polgármesternek: – Nehéz belőle valamit csinálni! Míg a ruhát varrták, azalatt levél jött Tarnóczytól, hogy Lengeffyvel megalkudott.

The Project Gutenberg eBook of Besztercze ostroma by Kálmán Mikszáth

Harapós mikes vendéglő

Azért kell az elkésett embert nagyobb óvatossággal tárgyalni, nagyobb kimélettel elemezni. Éppen lefeküdt volt már későn este és a lábait vakarta az apród, mikor Ferencz diák, hóna alatt a krónikával, azt a hírt hozta, hogy Estella délután kilovagolt és még mostanáig se tért haza. «Hadd fújja ki magát a szabad levegőn» – gondolta a várúr, eszébe jutván az ebédutáni jelenet s nyugodtan intett a diáknak, hogy olvasson. De még két-három lapot se fordított, mikor egyszerre csak megkondult a vártoronyban a lármaharang, szaggatottan, féloldalra verten: bim-bum! bim-bum! Fürgén ugrott ki ágyából a várúr. Ez a veszély szava! A veszély gondolata gyönyörűséget okozott neki, visszaadta kedvét, ruganyosságát. Bezzeg a diák ijedtében még fület se csinált a könyvben. Egy percz alatt felöltözött s künn termett a gyülekező, megriadt várnép között. – Mi a baj? – szólott le férfias, csengő hangon. – Megszökött a rab – hörögte Kovács várnagy. – Semmi az – felelte a várúr hidegen, nyugodtan, – arra valók vagytok, hogy elfogjátok.

Archívum: Pufi Nyúl és Hörpinty - NOL.hu

Még régi muskétás ágyú is volt hozzá vagy nyolcz darab. Ebben a várban lakott néhány év előtt (még tíz év előtt is) Pongrácz István. Zsolna és Várna között fekszik a Semiramis-hegy, melyen valaha Ludmilla királyné, «a tót Semiramis» palotája állott. Utálatos, kopár hegy, kiélt, kifáradt, nem terem azon semmi élő növény, csak egy-egy szál árvalányhaj, némelykor éjjel elhallatszik a bömbölése egész Budetinig. Mert azt mondják, hogy a belsejében zúg-morog valami, sejtik is a környékbeliek benne a tűzokádót. No iszen csak azt lessék. A Semiramis még okádni is lusta. -7- Hanem a csúf Semiramisért kárpótlásul ott van a gyönyörü vadregényes út Sztrecsnó és Óvár között. Szeszélyes alakzatú sziklák nagy üregekkel, (ezek egyikében lakott a hatalmas Nohták madár, aki a Szvatopluk király kisebbik lányát elragadta, feleségül vette, gyermekeket nemzett vele), ezeréves fák, a völgybe száguldó patakok váltakoznak egymással tarka-barkán. Várnak és várúrnak való hely ez; itt még az őskor szörnyetegei élnek, nem a jelenkoré.

Gasztronómia –

Ha Károly Bécsben van, én nem maradhatok – csak ezt tudom. Hogy éppen én legyek olyan, akinek semmije sincsen az ég alatt, már nem tűröm. S most ezt gondolom éjszaka, hogy Isten veled, György, s ha meghalok… de mégse folytatom ezt így, s még itt magamban sem. Hogy Istennel már nem vagyok oly meghitt, jó viszonyban, ahogy azelőtt, nem én vagyok a sors… e gyermekes panasz lett úrrá rajtam, mert bizony ezt mégse hittem volna, hogy majd így válunk el s mindörökre, tőle különválva, messze halok meg, s ő azt se tudja talán, hol és mikor? Most látom, én azt hittem, hogy különválunk ugyan s mégse végképp, egyszer majd még szembejön velem… s nem történt semmi, György. S mi folytatjuk a régit, csakhogy sokkal vidámabban s végérvényesebben. Nagyon csodálkozom, hogy ez nincsen így… Egy alkalommal Danieli így szólt hozzám: – Mindennek van eleje, de vége is – mondotta. S nékem akkor fülem mellett szaladt el a szó… Most jobban érzem már a mélyét. Úgy látom, hogy már a "sohatöbbét" kell majd beiktatnom életembe.

Harapós nő 1992 Teljes Film Magyarul Online Videa

ZSINDELYES VENDÉGLŐ ÉTLAP - PDF Free Download

– e szóval üdvözölt. S oly savanyúan nézett rám. Puritán öltözetű kis öreg, s amellett szórakozott fáradt, törzsökös… Ez hát a szörnyeteg? Fáradt kis szörnyeteg! S kis híja volt, hogy el nem nevettem magamat. Magyarul feleltem néki: – Igen örülök, hogy szíves volt fogadni s megismerhetem… – Én tudom, magyar, tudom – bólintott. És értesülvén arról is, hogy orvos vagyok, rögtön elmondotta németül, hogy emésztési zavarokban szenved évek óta, s ezért délelőtt csak gyümölcsöt eszik, legfeljebb, láthatom, egy pohár tejet néha, ez az étke. Persze szóltam is egy tudós szócskát erre, felvonultattam nagy tudományom… (akkoriban tudóskának hívtak mindenütt), ő meghallgatott… meleg szeme rajtam pihent egy kicsit… s egy kissé mintha gömbölyödtek volna, mosolyogtak volna szemei, de gúnyos nem volt, csupán annyit jegyzett meg szerényen, hogy ő két orvost is hozatott már magának Amerikából emiatt… – Hát ez az egész? – kérdeztem magamtól. – S ekörül szövődik annyi mende-monda? S időnként ellátogattam aztán hozzá máskor is.

== DIA Mű ==

Gyermekkoromban voltam így, – de hagyjuk ezt. A fontos ez: hogy holnap felmegyek a hadügyminisztériumba, s kérek ott egy állást, mint akármi, ápolónő, sebészinas, bármi más… s a közelében leszek, ez a fő… hisz ellátást csak adnak… Pénze különben is annyi van, mint írja, azt se tudja már, hogy mit csináljon véle… Mindez azonközben száguldott át rajtam, mialatt a szociális ember magyarázott. – Mi vagyok én? – mondta. – Név szerint szocialista vagyok, no de legbelül, azt nem tudom. Mert ott már több Isten lakik. A hitem az, hogy nem vagyok oly fontos másnak, mint magamnak, az hát mindenesetre csak hasznos, hogyha lefaragják kicsit ezt a fene önhittséget, önimádást, ami most az embert teszi. – Te csak tag vagy – mondják most, – te csak apróság vagy – mondják egyre hangosabban. – Kuss! – kiáltják s jól teszik. Hát nem? Ha sikkasztottam, tegyük fel azt, két hét múlva elfelejtenék, s én megyek erre, s felakasztom magam… Mert az ember azt hiszi, hogy mindenki csak rajta csodálkozik… Nem jobb akkor, hogyha megtanítanak, hogy nem vagyok oly nagy személy?

Furcsán nézhettem reá, ám aztán hálás lettem érte, olyat láttam ugyanis, e percben láttam végre szemtől szembe meg magam. Egy kicsit sír, aztán beszél, majd arcomat fürkészi, beszélhet-e egész nyíltan… végül elővesz egy csomó levelet, – ezt visszaadtam néki! – Nem olvasok leveleket – mondottam, ám ötletem is támadt: – mutasson csak mégis egyet, hadd látom az utolsót! Ő hosszan keresgél, egy picit zavart is lett, mint aki már érez valamit, hogy ennek nem jó vége lesz talán, én belenézek levelébe, s azon pillanatban majd a halál környékezett, – hogy írom le? Rosszabb volt ez, csúnyább mindennél, amit még eddig megéltem. Az én levelem volt a kezemben, ugyanaz, amelyet nékem küldött, mely oly boldoggá tett, melyet kirándulni vittem el… (Hát kivéve a házassági gratulációt meg édesanyjáról írt jegyzetet, – viszont: hogy filozofál-e még sokat? – ugyanúgy megkérdezi. ) Hát lemásolta volna? – kérdeztem magamtól. S melyik most az eredeti levél? Nem nevetni, kiszolgáltatni magam a nevetésnek, ehhez lett volna most kedvem.

harapós mikes vendéglő

– Úgy – mondottam. – Nagyon érdekes. Ezt gondoltam is. Amikor már otthagyta a feleségét, gyermekeit, akkor felrúgod? – Majd visszamegy, vagy mást csinál, mit bánom én? – felelte Ágota. – Az ő dolga ez, mások dolga, különben sem ő csinál itt mindent Bécsben, – mit képzelek én? – Ez nem a dolgom – mondta –, törje ő a fejét saját baján, fátyolt tegyek tán az arcomra, hogy ne nézzenek annyit? Néz, hát nézzen, nem is vagyok szép. És nem beszélek sokat, elmondom a történetemet, és készen van. Ha segítenek rajtam, elfogadom. Nem lehetek kímélettel – mondotta, – az én életem külön számadás… – És ki tanított téged erre? – kérdezem. – Egy iparos – felelte. – Még egy iparos? Ez szép. Hát hány ember volt már az életedben? – Volt vagy húsz – felelte. Mit gondolok, förmedt rám, ily egyedül egy lány! S itt elmondott egy történetkét, hogy hívta el magához egy orvos egyszer, – le sem írom… s azzal végezte, hogy nem imponál őnéki már senki… orvos legyen az vagy államtitkár, – látott ő már mindenfélét, – rosszak ám az emberek… – Csak én legyek jó köztük?

Én harminc leszek nemsokára… s szívem még oly gyermekes… Úgy esengenék előtted, hogy azt mondd: – Nem, kisasszony, Ön a kivétel, Ön fiatal, hisz alig élt… Hát össze-vissza firkálok itt mindenfélét, – mindegy! Egyszóval, mint ifjú lány is szívesen kicsaltam egyesekből titkaikat. S ők megbíztak bennem és ma is, – s hogy mért teszik? Szép nem vagyok, bár csúnya sem vagyok, és különösen alkonyatkor nem: ilyenkor arcom jobban világít, s főként, ha sötét bársony környezi, és azon, nyakam körül csipke is van, bármiféle az, csak könnyű legyen és habos… Különös szenvedélyem volt ez akkor, boldog lobogás (és hol van már e hév is, – ma már halvány maradéka sincs! …), hogy én és íme én, hogy ilyen hatalmam van felettük… s hogy olyan vagyok, mint az utazó, akit idegen tengereken és idegen zászlók alatt hány és vet egy vad vihar… A falunk mellett például volt egy kis elhagyott tanya. Ott élt magányosan egy pénzhamisító. Sok éve figyelte őt már a csendőrség is, le is volt már tartóztatva néhányszor, de bizonyíték nem volt ellene… Egy nyári nap, még húsz éves se voltam, mint afféle vakációzó, unatkozó diákkisasszony, megkértem apámat, hogy fogasson be nékem, én e hamisítót végre látni szeretném.

Tue, 06 Dec 2022 20:46:23 +0000