Az esküvő tiszteletére anyám legkisebb húgának, Manyinak a púpja steppelt párnát kapott, így nem látszott a kitüremkedő csont, s a vőlegény vad, fekete bátyjai se szólhatták meg az új rokonságot. Első gyermekét anyám a Visegrádi utcai szabászműhelyben vesztette el: a bába nem vette észre, hogy úgy csavarodott a csecsemő nyakára a köldökzsinór, mint apáméra egy srapnel légnyomásától az imaszíj. Második gyermekük nyolc év múltán látta meg a napvilágot a fasori Park szanatóriumban. Ez lettem én. Anyám éppen a Neuhold méltóságának próbált egy estélyi ruhát, amit az a tiszti kaszinó első bálján viselt volna. Anyám még egy utolsó gombostűt szúrt volna be a tüllruhába, de rosszul lett, elájult. Apám taxit rendelt, úgy szállíttatta be a szanatóriumba. A fejem állítólag már a kocsiban kibújt, s az apám nem is ült többé a lassú szürke taxiba, csak a kékbe. Neuhold méltóságának a férje az Adler kocsik importőre volt, sikeres üzletember. Születésemkor nem sok autó járt a városban. Minek is. A 44-es villamos Zuglóig repített a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkáról, volt még kisszakasz meg kalauz, volt csilingelés, ha egy talicskát ember tolt át a sínen.
Kitűnő kártyás hírében állott, tagja volt a magyar bridzsválogatottnak. Ferenczy csak néhány hangot hallott Cziffra játékából, amikor felismerte az elvesztegetett tehetséget, a variációkból a mestert. Háromhavi felkészülést engedélyezett Cziffrának, s utána egy koncert szervezését ígérte neki. A háború után Ferenczy – káprázatos mester – a fűtetlen Zeneakadémián kesztyűben adta első koncertjét. Példátlan technikai bravúrokra volt képes: egy Chopin-darabot, melyet még a nagy Rubinstein sem volt képes eljátszani, Ferenczy gyakorlott és hatalmas keze szólaltatta meg Liszt Ferenc után elsőnek. Cziffra ismét rákapott a klasszikus zenére. Csuklóját attól kezdve bőr csuklószorítóval fogta össze, ujjait kesztyűvel melegítette. Koncertje után nem volt kétséges, hogy Cziffra György kora egyik legnagyobb muzsikusa. 1956. október 22-e estéjén Bartók II. zongoraversenyét játszotta. Az akkor puskaporos levegőben ez a koncert sajátos jelentést hordozott: mintha az elnyomás ellen szólt volna a mester és értelmezője.
Ám végül úgy döntött, marad. Egyfelől a vele munkaszolgálatra bevonult öccsét nem hagyta el, másfelől a barátait, keresztényeket, mint jómaga, valamint Sárközi György költőt és Halász Gábor kritikust. Még amikor magas lázzal feküdt a szalmán, a nyugat-magyarországi Balf közelében, akkor is társait kérte, hogy a sánc szélén egy lapátra támasszák oda, mozdulni már nem tudott. Köztetek akarok meghalni, mondta. Ez időtt Klári ugyancsak a családdal menekült. A balatoni műút mentén hullámzott a front, hol a németek tartották állásaikat, hol az oroszok túlereje foglalta el a terepet, míg Szerb Antal felesége, Bálint Klári az öccsével, annak feleségével, valamint tizennyolc hónapos csecsemőjükkel a szalézi nővérek rendházában keresett menedéket. Kiderült azonban, hogy Klári sógornője egy négy hónapos halott magzatot is hordoz a szíve alatt. Klári pisztolyt szerzett, úgy kényszerítette a rendházba szorult nyilas orvost, hogy sógornője tátongó méhét puszta kezével tisztítsa ki, és adjon neki néhány aszpirint.
Megírta Istóczy Győző és Prohászka Ottokár antiszemitizmusának történetét, a kétkötetes Zsidókérdést 1940-ben. Megszállottként eltökélten hitte, hogy a zsidók beilleszkedése és asszimilációja álca, mögötte a beteges érvényesülési vágy és a zsidó világuralom elősegítése munkál. Az ember nem lehet egyszerre két láncban, a faji kötődés és ösztön elébb-utóbb előtör. Ezért az elszigetelés, aztán a kiutasítás kínálja a megoldást. Holtzer Lóránt Bosnyák Zoltán élete és titokzatos halála című tanulmánya felsorolja Bosnyák írásait 1944-ből, a háború végleges elvesztésének idejéből. Az interneten is olvasható a Szálasi hatalomátvételét ünneplő cikke, a Leszámolunk!, mely 1944. október 21-én a Harc című, ekkor már általa szerkesztett nyilas hetilapban látott napvilágot. "Most azonban elérkezett a számonkérés órája! Egyetlen szempont, egyetlen cél irányít csak bennünket: a zsidósággal végleg le akarunk számolni! A sors, amely a zsidóságnak osztályrészévé lesz, súlyos és keserű. De tudja meg minden zsidó, hogy mindannak, ami most vele történik, elsősorban maga és vezetői az okai. "
A magyaroktól aligha lesz bántódása. Rákosi, Gerő, Farkas Mihály, Révai József nem a háborús bűnösök perével szították az ideológiai máglyát, a legszívesebben gyorsan túljutottak volna a népbírósági tárgyalásokon, a saját származásuk is "zsenánt" volt az adott ügyben. Antifasizmussá átstilizált álláspontjuk a magyar zsidóság megsemmisítésének narratíváját próbálta kiszűrni az uralkodó diskurzusból. Bosnyák Zoltán neve ezenközben a Németország amerikaiak által megszállt övezetében elfogott háborús bűnösök listáján is szerepelt. Egy amerikai jegyzőkönyv szerint Bosnyákot szabályos átvételi elismervény ellenében átadták a magyar hatóságoknak. A rejtélyre nincs válasz, hacsak egy nagyobb háborús bűnös nem cserélte fel identitását a kisebbére. Végül öt esztendővel a háború vége után a román hatóságok bukkantak lakossági bejelentés révén Bosnyák nyomára. Elfogták, holott már szépen berendezkedett, felvette a kapcsolatot a szélsőjobboldali emigrációval, többek között a Spanyolországba menekült Muráti Lilivel, s az ő segítségével Bereghy Zoltán álnéven cikkeket írogatott külföldre.
Kórházakat építettek, és otthonokat húztak fel az egész országban, ruhával és élelemmel látták el a rászorulókat. Az egyik Bergen-Belsenből kiszabadított túlélő áldozat a Hajdúsámsonban született huszonnégy esztendős újságírótanonc, Gárdos Miklós volt, egy tüdőbeteg – orvosai szerint korai halálra ítélt -, baloldali meggyőződésű fiatalember, aki a párkeresés sajátos módszeréhez folyamodott: a túlélők listájából olyan levelezőpartnereket keresett, akik a Hajdúságban születtek, vagy ott töltötték kamaszkorukat. Százával írta a leveleket Gárdos, tucatjával kapta a válaszokat. Végül egy másik, ugyancsak svédországi táborban élő kislánynál, bizonyos Reich Lilinél kötött ki. Nem törődve a tüdővész "hajnali lázával", szerelmes leveleket küldözött Eksjőbe, ahol Lilit rehabilitálták. A lányt a halottak közül szedte ki az orvosa, így került az óvó kezek közé. Lassanként kiderült a két szereplő sorsa. Miklóst elfogásakor úgy megverték, hogy a legtöbb foga kiesett, s azokat most Svédországban úgynevezett viplával pótolták.
Több százan - családja, barátai, tisztelői, művészek és közéleti személyiségek - kísérték utolsó útjára Ungvári Tamás Széchenyi- és József Attila-díjas írót, műfordítót, kritikust, irodalomtörténészt, egyetemi tanárt pénteken Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben. Ungvári Tamás nem csupán a jelen, de a jövő generációi számára is maradandót alkotott - búcsúzott az életének 89. évében, június 29-én elhunyt írótól Verő Tamás főrabbi. "Ahol te voltál, ott mindig szavak és gondolatok szárnyaltak" - fogalmazott. "Tamás nagysága nem csupán végtelen tudásában rejlett, de azon képességében is, hogy azt mások számára érthető módon megossza a világgal" - mondta, kiemelve, hogy több mint 50 kötet fűződik nevéhez. Fáradhatatlanul dolgozott, újabb témákon, gondolatokon, munkásságát több díjjal, kitüntetéssel elismerték, Széchenyi- és József Attila-díjas volt, megkapta a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét és a Radnóti Miklós antirasszista díjat. Budapest díszpolgára volt, számos hazai és külföldi egyetemen tanított, színdarabokat fordított, könyveket írt és szerkesztett, előadott, az irodalomtörténet egyik legnagyobb hazai tudósa volt - sorolta érdemeit, hozzátéve, hogy tanulmányokat és esszéket írt a legkülönbözőbb témákban, tanulságos és szórakoztató volt hallgatni beszélgetéseit, interjúit.