Szikora előadásának a Tragédia hagyományait előtérbe állító értelmezése mellett talán az adhatja további tanulságát, hogy a közvetlen társadalmi, politikai és ideológiai kontextus figyelembevétele nélkül nem igazán lehet a jelenre reflektáló, valóban kortárs művészetet létrehozni. Mikor Szikora a bemutató előtt azt hangsúlyozta, hogy "az ünnepi pillanathoz semmi köze a politikának, a Fidesz-kampánynak, amit mi csinálunk – az a művészethez tartozik", 38 ezzel azt az illúziót táplálta, hogy az előadás s annak fogadtatása kiemelhető az adott történeti kontextusból. Mivel azonban az előadás elmulasztotta a Tragédia egyik alapmotívumának, a hatalom viszonyának a megjelenítését, s a jelen politikai és ideológiai kereteit is figyelmen kívül hagyta, Szikora "globális" értékeket (? ) felmutatni szándékozó Tragédia-rendezését könnyű volt a Fidesz-ideológia szolgálatába állítani. A happy nemzeti infotainment részeként, fölerősítve a márciusi 15-i ünnepség és a Millennium eseményeinek a kontextusával, az előadás így már elsősorban kampánycélokat testesített meg.
Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélreHírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Májusban hozták nyilvánosságra, hogy az életműdíjat Cserhalmi György színművész kapja, augusztusban adták hírül, hogy a különdíjjal az AlkalMáté Truppot, az újonnan alapított, a társadalmi folyamatok alakításán innovatív színházi gondolkodással, elkötelezetten dolgozó alkotók számára újonnan alapított Jövő díjjal pedig két színházi nevelési társulatot, a KÁVA Színházat és a Kerekasztal Színházat ismerik el. Tizennégy kategóriában hagyományosan három-három nominált várja az október 18-i díjátadót, amelynek helyszíne az Örkény Színház. A gála a közönség számára ezúttal is nyilvános. Az esemény rendezője Mácsai Pál, közreműködői az Örkény Színház művészei. Idén 16 színikritikus adta le voksát a megszokott kategóriákban. A szavazás módja a megszokottól egy esetben tért el. Két évtized tapasztalata alapján levonható az a következtetés, hogy a kritikusdíjra szavazók közül nem mindenki követi a "felnőttprodukciókkal" azonos intenzitással a gyerek-/ifjúsági előadásokat, ezért a Színházi Kritikusok Céhének elnöksége úgy határozott, hogy ettől az évadtól erről a kategóriáról egy olyan grémium fog dönteni, amelynek tagjai e színházi területet alaposabb figyelemmel kísérik, mint a többi szavazó.
Csakhogy akire gondoltak, az nem vállalta el a rendezést. Ez a gesztus már a bemutató előtt jelezte, hogy a színházi szakmában sem egységes a vállalkozás megítélése. Lásd SZIKORA 2002. 6 Lásd GYőRFFY I. 2002, HOLLÓSI 2002. 7 A Demokratában BENCSIK András és BARTA Boglárka, a Heti Válaszban Horváth Csaba, a Magyar Világban pedig Cs. NAGY Ibolya írt a megnyitóról és az előadásról. Lásd BENCSIK 2002, BARTA 2002, CS. NAGY 2002, HORVÁTH 2002. 8 Ennek a hagyománynak a továbbélése sokat köszönhet az Athenaeum Kiadó által megjelentetett Tragédiáknak, amelyek Zichy Mihály réznyomatú történeti képeit is tartalmazták. 9 Lásd NÉMETH 1933, 99-113. 10 Lásd KOLTAI 1990, 87-90. 11 Uo. 110-122. 12 Bár a Tragédia-hagyomány utolsó negyven évének a részletes feldolgozása még várat magára, jelen tanulmány keretén belül sem kísérelhetjük meg ennek a munkának az elvégzését. 13 MOLNÁR GÁL 1974. 14 FENCSIK 1974, 3. 15 TAKÁCS 1974, 4. 16 Ez a felfogás jelent meg később a Komáromi Jókai Színházban 1993. március 19-én bemutatott, Beke Sándor által rendezett előadásában is.
Az előadás színpadi keretéül a középkori misztériumokra és mirákulumokra való utalásnak megfelelően nyitott szárnyas oltár szolgált, amelynek az adott színnek megfelelő táblaképei jelölték a helyszínt, s képzőművészeti tablók előtt játszódott az emberiség drámája. 11 Tulajdonképpen ezt az elvet követték és értelmezték újra Major 1960-as és 1964-es, Brecht és Brook inspirálta úgynevezett "bőrruhás" színpadra állításai, Paál István katedrálist megjelenítő díszletben játszódó, tízszereplős szolnoki előadása (1980), Lengyel György 1981-es Madách színházi, Ruszt József szertartásjátékot formáló, misztériumszínpadot alkalmazó zalaegerszegi (1983) és Csiszár Imre miskolci, parasztmisztérium jellegű (1984) rendezései is. 12 A harmadik színpadra állítási változatot a Huszonötödik Színház M-A-D-Á-C-H című előadása (1974) és a Mozgó Ház Társulás Tragédia-jegyzetek (1999) című előadása jelentette. Az előbbi Madách művének "darabokra szedésével", mint azt a kortárs kritika megjegyezte, "nem egy művész véleményét és nézeteinek összességét fejez[te] ki, hanem a közösen dolgozó csoport gondolkodását és eredményeit a kutatásban".
A tervezői koncepció arra törekedett, hogy mindenki: a közönség, a művészek, a műszakiak és az adminisztratív személyzet egyaránt és arányosan részesüljön a rekonstrukcióból. Az épületegyüttesben nagyszínház, kamaraszínház-játékszín, nyári szabadtéri színház, alapanyagraktárak, műhelyek, bútor-jelmeztár s kelléktár díszletszerelő csarnok, irodaépület, Színész-és Színháztörténeti Múzeum, 2 épületben 50 színészlakás található. " A múzeum baráti körének farsangi összejövetelén 2004 februárjában. Balról jobbra: Somló Ferenc színművész, Herédy Éva karmester, mögötte balra unokája, Ősz Ilona énekkari tag, Komáromy Éva színművész, Kulcsár Imre színművész, Csapó János színművész feleségével, Péva Ibolya színművész, Gyarmati Béla ny. igazgató. A múzeum létrejöttét kezdeményező Gyarmathy Ferenc színművész munkáját kezdetektől segítették munkatársai, elsősorban azok a művészek, színházi dolgozók, akik évtizedek óta kötődtek a városhoz, a színházhoz. Személyes emlékeik átadásával, a múzeum gondolatának propagálásával nagy szerepet vállaltak a múzeum létrejöttében.