Nos, a mi életünk, a hétköznapjaink már egy ideje elválaszthatatlanok lettek a legmodernebb tudomány eredményeitől. Az Önöké is, csak nem biztos, hogy tudnak róla. Amikor három évvel ezelőtt Paolo Kozma* berobbant az életembe, úgy éreztem, egy merőben új világba csöppentem. És mindaz még csak az ébredezésem korszaka volt. Azóta felébredtem a bűvöletből. A bűvöletből, ami nem más, mint saját felejtésünk. Elfelejtése annak, hogy életünk sokkal tágasabb, mint a hétköznapi életterünk, a világunk nagyobb, mint a Föld nevű bolygónk, az Univerzum pedig lehet, hogy meglepőbb, mint ahogy azt innen lentről, szobáink ablakából, a parkok padjairól, munkahelyünkről, az autóból, vagy akár a füvön fekve, az égboltot bámulva elképzeljük. Nem is olyan nagyon régen, otthon, Magyarországon, amikor a hitnek és ennek a hétköznapi létezésen túli valóságnak még csak a szele érintett engem, irigyeltem Theo-t és Paolo-t, hogy számukra mindez a mindennapi élet része. Mert életük az egyetlen igazi élet volt, és ez számomra elérhetetlennek tűnt.
Ez zár el a valódi erő megtapasztalásától! Az ember nem semmi, nem féregember. Éva bólintott. Hát, ha van valaki, aki irtózik a keresztény maszlagoktól, az én vagyok. Igazad van, engem ugyanúgy felháborít, hogy még a hívő emberek is sokszor tehetetlenül vergődnek, nem hiszik el, hogy sokkal többek lehetnének. Csak elmélet, teória, teológia legtöbbjüknek Isten. De ez nem Isten hibája. Judit, amiről én beszélek, az nem filozófia, nem elmélet, nem teológia. Saját élmény. Isten erejét megérezni megrendítő! Most majdnem ő fogta meg Judit kezét. De aztán mégsem. Ha van valami, amit szívből kívánok neked, hát ezt. Isten megtapasztalását. A 17 lelkedben, a bőrödön, Judit. Azt hiszem, mindketten ugyanazt akarjuk: megmutatni, hogy az ember sokkal több, mint aminek hiszi magát. De kettőnk között mégis óriási a különbség. Éva csodálkozva hallgatta saját hangját. De most már nem tudott megállni, egy ismeretlen forrásból ömlött hozzá a gondolat, egyenesen szavakba csomagolva. Ti Isten nélkül akarjátok megszerezni az isteni képességeket, valódi átváltozás nélkül.