Elkaptam a golyóstollat, de az, amint a tenyeremetérintette, már nem golyóstoll volt. Kard volt - Mr. Brunner bronzkardja, amelyet az iskolai ünnepségeken szokott Dodds gyilkos dühvel a szemében felém pördült. A térdem akár a kocsonya. Alig álltam a lábamon. A kezem annyiraremegett, hogy majdnem elejtettem a kardot. A tanárnő rám sziszegett... - Pusztulj el, drágaságom!! Ésegyenesen rám repült. Halálos rémület vett rajtam erőt. Az egyetlen természetesnek tűnőlehetőséget választottam. Meglengettem a kardot. A fémpenge a vállán találta el, és simán átszelte a testét, mintha vízbőllett SSZZZZ! Mrs. Dodds - mint homokvár a ventillátortól - sárga porrá vá helyben elillant, nem maradt utána más, csak kénszag, elhaló sikoly ésa gonoszság hideg fuvallata a levegőben, mintha villogó, vörös szemévelmég mindig engem yedül voltam. A kezemben golyó Brunner nem volt ott. Senki sem volt a teremben, csak én. A kezemmég mindig remegett. Lehet, hogy az ebédem varázsgombával vagy valamiilyesmivel fertőződött.
- csattant fel. - Ez a... nyári címem. Elszorult a szívem. Grovernek nyaralója van. Sosem gondoltam, hogy acsaládja olyan gazdag lenne, mint a Yancyben a többieké. - Oké - mondtam savanyúan. - Arra az esetre, ha meg akarlak látogatnia kastélyodban. Bólintott. - Vagy ha szükséged van rám. - Miért lenne szükségem rád? Nyersebben hangzott, mint amilyennek szá egészen az ádámcsutkájáig elvörösödött. - Nézd, Percy, az az igazság, hogy... az a helyzet... hogy védenem kelltéged. Egész évben tele voltam balhéval, hogy távol tartsam tőle aheccelődőket. Aludni sem tudtam az aggodalomtól, mi minden történhetvele a következő tanévben nélkülem. És most eljátssza, hogy ő véd engem, és nem fordítva?! - Grover, egészen pontosan mitől is szándékozol megvédeni engem? Talpunk alól hangos csikorgás hallatszott. Fekete füst szállt fel aműszerfalról, és az egész buszt elárasztotta a záptojásszag. A sofőrkáromkodva a leállósávba kormányozta a buszt. Néhány percig matatott a motorházban, aztán közölte, hogy mindenutas szálljon szépen le.