Adatok "Ez itt Vere. Kéjsóvár és dekadens. A mézédes méreg földje. " Damen harcos hőse népének, és Akielos trónjának jogos örököse. Ám amikor féltestvére magához ragadja a hatalmat, Damen fogságba esik, megfosztják a jogaitól és a szabadságától, és ágyas rabszolgaként átadják az ellenséges ország hercegének. Új gazdája, Laurent herceg gyönyörű, manipulatív és halálos – a verei királyi udvar legrosszabb ismérveit testesíti meg. Az ottani életveszélyes politikai cselszövések közepette azonban semmi sem az, aminek látszik. Így amikor Damen a verei trónért folytatott harc kereszttüzében találja magát, kénytelen összefogni Laurent-nal, hogy életben maradjon, és megmentse a hazáját. Damen számára csak egy szabály létezik: soha, de soha nem szabad felfednie a személyazonosságát. Hiszen pont arra az emberre van szüksége, akinek a legtöbb oka van rá, hogy mindenkinél jobban gyűlölje őt... Ármány, intrika és bizarr társadalmak. Utoljára a Trónok harcában láttuk ilyen plasztikusan beteg lelkek aljasságát, a gátlástalan hatalomvágyat és torz személyiségek tobzódását, ahol tort ül a gonosz.
Amikor zúgolódtam emiatt, mindig azt hajtogatta, hogy találhatna munkát, ha nem szégyellné magát annyira. Gyűlölte apánkat a rokkantsága miatt, és azért, hogy nem küzdött, amikor a hitelező és a banditái betörtek a házunkba, és újra és újra lesújtottak a térdére. Nesta és Elain a hálószobába menekültek, és elbarikádozták az ajtót. Én maradtam ott, könyörögtem és rimánkodtam apám ordítása és a csontropogás közepette. Bevizeltem, aztán a tűzhely előtti kőre hánytam. Csak ekkor mentek el. Soha többé nem láttuk őket. A megmaradt pénzünk tetemes részét egy gyógyítónak adtuk. Hat hónapba telt, míg apánk egyáltalán lábra tudott állni és járni kezdett, de tavaly is még csak egy mérföldet volt képes megtenni. Időnként valaki megsajnálta, és vett a fafaragásaiból, de az összekapart aprópénzből nem tudott eltartani bennünket. Öt éve fogyott el az összes pénzünk végérvényesen és visszafordíthatatlanul, de apánk még mindig nem tudott – vagy nem akart – sokat mozogni. Amikor kijelentettem, hogy vadászni megyek, nem tiltakozott.
Kritikára, mert a kommentelők sajnos sokszor nem kímélik a kikerült részleteket. Ez persze ne szegje a kedvedet, hisz az építő jellegű kritikákat érdemes átgondolni és megfogadni, a csak gonoszkodókat pedig meg kell tanulni figyelmen kívül hagyni. JÓ TANÁCS: Hogy ne egyedül kelljen megbirkóznod a pályázat okozta stresszel, csatlakozz a Facebookon írós csoportokhoz. Sok ilyen csoport van, és a tagok közül jó eséllyel többen is átélték ugyanazt, amit most te. Esetleg veled együtt indultak a pályázaton. Sokkal könnyebb túllendülni a holtpontokon társaságban, még ha az virtuális is, mert beszélhetsz róla, panaszkodhatsz, sőt keseregni is ér! Minden jobb, mint egyedül magadba fojtani a frusztrációdat. Hogy éltem meg én a pályázatot? Kétszer indultam az Aranymosáson, mindkétszer kiestem a lektori körben. Akkor persze nagy csalódás volt, de utólag egyáltalán nem bánom, hogy részt vettem. Nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem, sokat tanultam a lektori véleményekből és a kommentelők kritikáiból is.