Vágtam a gurigába két csíkot, ebbe állítottuk a zöld kartont bele! A kép nem saját, de ehhez hasonlít! Remélem segít egy kicsit! Foglalkozási terv Madarak fák 41 KB · Olvasás: 197 Tyú 102 KB · Olvasás: 237 10. 7 KB · Olvasás: 226 tyúkanyó 27. 7 KB · Olvasás: 224 38. 3 KB · Olvasás: 220 371. 5 KB · Olvasás: 248 #226 Sziasztok! Ovis anyák napja-évzáró-ballagó műsort keresek tiszta nagycsoportosoknak. Nem csak forgatókönyveknek, ötleteknek is örülnék. Köszönöm!! #227 Sziasztok! Dinókkal, sárkányokkal kapcsolatos projekthez keresek anyagokat. Előre is köszönöm szépen! Tudom, hogy már ne aktuális, de most vettem észre a segítségkérésedet. Talán később még jól jöhet. Nálunk nagy dinó őrület volt, örültek, amikor a hét erről szólt! Sok mindent megvalósítottunk ezekből az ötletekből. 109. 5 KB · Olvasás: 223 0c12d419f13fc7478f16b2ac396f09ca (1) 91. 9 KB · Olvasás: 221 133. 3 KB · Olvasás: 216 10. 2 KB · Olvasás: 213 22. 8 KB · Olvasás: 216 49. 6 KB · Olvasás: 215 58. 8 KB · Olvasás: 211 18. 5 KB · Olvasás: 216 26.
4 KB · Olvasás: 207 t2 (1) 42. 5 KB · Olvasás: 206 30. 4 KB · Olvasás: 207 49. 1 KB · Olvasás: 208 80. 1 KB · Olvasás: 209 vízesé 15. 5 KB · Olvasás: 211 #238 Járművek és a közlekedés hangjai: 01 Autóindítás, 3 499. 1 KB · Olvasás: 184 02 Autóindítá3 254. 8 KB · Olvasás: 133 03 Autófékezé3 253. 5 KB · Olvasás: 132 04 3 376. 9 KB · Olvasás: 140 05 Autóbusz - utasok beszé3 793. 5 KB · Olvasás: 134 06 3 835. 5 KB · Olvasás: 148 08 Repülőgép(lökhajtásos). mp3 515. 4 KB · Olvasás: 115 07 Repülőgép(propelleres). mp3 880. 3 KB · Olvasás: 133 09 3 657. 9 KB · Olvasás: 135 10 Vasútállomá3 524. 7 KB · Olvasás: 117 11 Vonat zakatolá3 451. 4 KB · Olvasás: 148 12 Sziréna 3 309. 7 KB · Olvasás: 132 16 Biciklicsengő. mp3 97. 6 KB · Olvasás: 134 15 Kukásautó. mp3 708. 4 KB · Olvasás: 143 01_motorkerékpá3 390. 6 KB · Olvasás: 130 3 446. 2 KB · Olvasás: 126 03_repülőgé3 376. 8 KB · Olvasás: 112 04_hajó. mp3 369. 4 KB · Olvasás: 129 376. 8 KB · Olvasás: 99 06_biciklicsengő. mp3 345. 7 KB · Olvasás: 99 08_kö3 357.
Áteresztették a hídon, és ment tovább az útján. Nem sokkal azután, hogy ez történt, a suszter ismét átment a hídon, hogy valamit vásároljon a szüleinek. Meglátták a hídpénzszedők, és így szóltak hozzá: - Fogd ezt a kenyeret, és vidd haza, mi úgysem tudunk mit kezdeni vele. Kinek adjuk, ha nem neked, hiszen öreg szüleid vannak, jó helyen lesz nálad! A suszter átvette tőlük a kenyeret, anélkül, hogy tudta volna, az honnan származik. Csak mikor odahaza megszegte, akkor, a kihulló aranydarabokról ismert rá saját kenyerére. így teljesedett be az öregember kívánsága: azé lett a pénze, aki a szüleit igazán tisztelte. Aranyos Jutka, Szurkos Marcsa (Német mese. Csatlós János) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz asszony. Éjjel-nappal kínozta szegény Jutkát, a mostohalányát, az édeslányának, Marcsának pedig mindent megengedett. Marcsának minden szabad volt, Jutkának semmi; Marcsa volt a kedvenc, torkig ehette magát jó falatokkal, puccos ruhában járt; Jutka meg a legtöbbször éhezett, hogy a szeme is kopogott belé, és mindig rongyosan didergett.
- Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci! - Adj egy kis szurkot, bekenem az oldalamat, felkarmolták a kutyák! A szurkos hátú szalmaboci hallgatott. Megharagudott a medve, fölemelte mancsát, belemarkolt a boci szurkos oldalába és – odaragadt a mancsa. Öreganyó felébredt, és éktelenül kiabálni kezdett. - Apó, apó, gyere gyorsan! A kis boci medvét fogott! Öregapó elcsípte a medvét, és belökte a pincébe. Másnap reggel az anyó megint kivitte a szalmabocit a legelőre. Leült a domboldalon, pergetni kezdte az orsót, s így dalolt magában: - Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú, Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú. A sötét erdőből, a nagy fenyőfák közül ott termett a farkas. Rámordult a szalmabocira: - Hát te kicsoda vagy? - Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci! - Adj egy kis szurkot, bekenem az oldalamat, felkarmolták a kutyák. - Vegyél magadnak, ha akarsz! A farkas mancsa is odaragadt a szalmaboci oldalához, öreganyó felébredt, és nagyot kiáltott: - Apó, apó, a kis boci farkast fogott!
Készítsetek gazdag tort, és vadászkürtök szóljanak orgona helyett. Teljes szívetekből sóhajtozzatok és emlegessetek. Amíg ezt mondta, a vadászok és a kutyák összevesztek. Azon marakodtak, kinek mi jusson. Mindenki magának követelt mindent. A nagy zűrzavarban az okos nyuszi ugrott egyet, és eliramodott. A kecskegida és a farkas (Német mese. Átdolgozta Rónay György) Kecskemama megéhezett, alig várta már, hogy egy kis friss füvet haraphasson a réten. Azt mondta a kisgidának: - Jól figyelj rám, gidácska. Én most elmegyek egy kicsit legelni; minél zsengébb füvet harapok, annál ízesebb tejet kapsz tőlem. De nagyon vigyázz, be ne engedj senkit, amíg odajárok! Bezárom az ajtót; ki ne nyisd belülről senkinek! Bezárta az ajtót, aztán még beszólt az ablakon a gidának: - Még egyszer mondom: ki ne nyisd, hacsak a jelszónkat nem hallod. Remélem, tudod a jelszót. - Hess, csúnya farkas! – mekegte az ablak mögött a gida. – Hess, csúnya farkas! Éppen arra kullogott a farkas; meglapult egy bokorban, végighallgatta a párbeszédet, és jól megjegyezte magában a jelszót.
Elsötétítették az eget a legelő felett. – Mind egy szálig itt vagytok? – kérdezte a ló. – Mind egy szálig – felelte az izgága szúnyog. – No, akkor ne vesztegessük az időt! Add ki a vezényszót! – mondta a ló. A kötekedő szúnyog széttárta a szárnyát, és akkorát zümmentett, amekkora csak kifért kis szúnyog torkán. – Héj, derék vitézek! Rajta, az ellenségre! A szúnyogok nagy döngéssel-zöngéssel ellepték a lovat, és belemélyesztették hegyes kis szívókájukat. A ló levetette magát a földre, és hemperegni kezdett a fűben. Addig hempergett ide-oda, míg az egész szúnyoghadsereget agyon nem nyomta. Egyetlen egy szúnyog maradt csak életben. Ez nagy üggyel-, bajjal kisimítgatta gyűrött szárnyát, aztán elrepült a kötekedő szúnyoghoz, és jelentette: – Így meg így volt … Az ellenséget leterítettük. Ha maradt volna négy katonánk, aki lefogja a ló négy lábát, örökre végeztem volna vele. Lenyúztam volna a bőrét. – Derék dolog, vitéz dolog! – dicsérte meg a szúnyogkatonát a kötekedő szúnyog, azzal repült az erdőbe, és eldicsekedett minden bogárnak: ilyenek vagyunk mi, szúnyogok, még a lovat is ledöntöttük a lábáról!
Benedek megszagolgatta, s akkor azt dünnyögte magában: "Azért, hogy eljöhessen a tavasz! " - Hogyan? Mit is mondtam? - riadt fel egyszerre. - Hüm, még lehet, hogy igazam is van! De szégyenkezve érezte, hogy ő már egy telet megért, komoly, felnőtt sün, és nem illik neki ilyen gyerekes dolgokkal foglalkoznia. Hogy miért van tél? - nem is gondolt rá soha többé! Vlagyimir Szutyejev: Az alma Késő őszre járt az idő. A fákról már réges-régen lehullottak a levelek, egyedül csak a vadalmafa legtetején árválkodott egyetlen alma. Nyúl futott át az erdőn és meglátta az almát. Hogyan lehetne megszerezni? Nagyon magasan van - nem tud odáig felugrani. - Kárr - kár! Körülnéz a Nyúl, és meglátja, hogy a szomszédos fenyőfán ott üldögél a varjú és jóízűen nevet rajta. - Hallod-e, Varjú koma! - kiáltotta a Nyúl. Szakítsd le nekem az almát. Varjú átrepült a fenyőről a vadalmafára, és letépte az almát. De az kiesett a csőréből, le a földre. - Köszönöm szépen, Varjú koma! - kiáltotta a Nyúl, és fel akarta emelni az almát, de az - uramfia, mit látnak szemei?!