Csak annyit jegyez meg, hogy a fogolyszínű törpe rövidlábú kitenyésztéséhez a "barna" dán törpe lutte járult hozzá, és hogy a fehér véletlenül alakult ki az ezüstnyakúak tenyésztésekor. 1994-ben kezdődött az elismertetés, azonban máig is csak a fehéreknél és az ezüstnyakúaknál zárult le sikeresen. A fogolyszínűek még nem rendelkeznek a megkövetelt láb színnel, melyet egyébként az ezüstnyakúak adatainál valószínűleg kifelejtettek a standardból. A feketék és a karvalyszínűek jelenleg a kitenyésztés fázisában találhatók, az ékmintás szín kialakítása, ahogy az a nagy testű változatnál megvan, viszont alig kezdődött meg. Wandelt megkísérli kitenyészteni a feketefehér tarkát is, melyek nála az ezüstnyakúakkal végzett kísérletezésekből jöttek létre. Kékszegélyűek alakultak ki a fehérek tenyésztéséből egy "szegély nélküli kék pár" révén 1996 óta. Ehhez többek között egy törpe andalúziai tojót is felhasznált. Türingiai törpe szakállas tyúk Az egyik legrégibb törpetyúk-fajta a múlt század végén Jéna és Berlin-Lichtenfeld környékén kialakult türingiai törpe szakállas tyúk.
Okina-chabo A fajta kialakulásának idejéről szóló adatok eltérőek: a német standard így fogalmaz: "1930 körül tenyésztették ki", míg M. Bartl "Chabo-Phantasie" c. könyvében 1995-ben azt írja, hogy az Okina-chabo mint "legfiatalabb változat" 1923 körül alakult ki. Kétségtelen, hogy Japán az összes chabo keletkezésének országa, így e szakállas okina-változaté is. Az első fajtaleírást és az első rajzolt képet Németországban 1996-ban adták ki. A neve jelentése: "Fehér szakállú öregember"; az azonos hangzásnak nincsen köze Okinawa szigetéhez. A japán Koyama elmondása szerint az okina a ryukyu-chaboval történt keresztezésből származik. Ezeket a szakállas chabokat korábban különösen kistermetűre tenyésztették. Egy 1, 8 liter térfogatú faládikába három állat is belefért. Míg az okina ma már csak fehér színben fordul elő, korábban több szín változatban is tenyésztették. Törpe orloff A törpe orloff eredeti német tenyésztés eredménye; a húszas évek közepén K. Lohmann Paderbornban kialakította a mai típus elődjét, anélkül azonban, hogy rögzített fajtájú kiállítási állatot mutathatott volna be.
Amerikából jutott el először Európába a fajta, 1965-ben. Ezt egy jelentősebb import követte 1979-ben. A kakas és a tyúk egy kilogramm körüliek, s törékeny állatok benyomását keltik. Valójában meglehetősen kemény, ellenálló madarakról van szó, melyeknél a "harci ösztön" a mai napig fellelhető. Egyik fontos fajtajelleg, hogy a csüd színe az olajzöldtől a feketéig terjedhet, viszont a talp világos. A háromsoros borsótaraj apró, s legjobb, ha az áll-lebenyek hiányoznak. Sajnos ritkák a tisztavérű tuzo-k kontinensünkön, mivel keveset importáltak hajdanán belőlük, ezért különösen óangol és belga törpeharcosokkal keresztezték őket, ezért is számítanak nagy értéknek a tisztavérű példányok, melyekből kontinensünkön leginkább a fekete lelhető fel, fehér és búzaszínű csak ritkábban.
Bosnyáknyakú tyúk - C3
Szabó József a bosnyáknyaku 'kopasz nyakú