Weöres Sándor: Galagonya Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. ruhája Csanádi Imre: Szüret után Pihen a prés. Mustszag bódít. Zenél a csönd, hallgatom. Szőlőszem és részeg darázs hempereg az udvaron. Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna.
Őszköszöntő ~Csanádi Imre~................................................ Szállj, szállj, ökörnyál, - jön az ősz, megy a nyár. Megy a nyár, a nevetős, komolykodva jön az ősz, csillámló derekkel, sárga levelekkel, szőlővel, mosolygóval, fűre koccanó dióval. Szeptember ~Tamkó Sirató Károly~....................................................... Szilvaszedés... Szőlőszüret! Kigyúltak a pásztortüzek. Nyit a tudás Kapuja: kezdődik az iskola! Madármarasztaló ~Kányádi Sándor~.................................................................... Nyári-kék őszi ég nézi a tó vizét; tó vize őrzi még nyári nap melegét. Őszi ég, színarany sugarak, ugye még nem hagy itt, melegít éltető sugarad. És veled itt marad bár egy-két hetet még, ha lehet, halogat. Őszi ég messzi kék útjait keresőn, messziség hangjait figyelőn, te sok szép madarad. Őszi fecskehad ~Szepesi Attila~.............................................. Búcsúznak már, gyűlnek a fecskék, csöpp ficserészők. Ülnek nagy csapatokban a villanydróton, hogy tovaszálljanak északi tájról déli vidékre a tengeren át, hol a kék habokon bucskázik a delfin s nem látszik csak a zajló hullám, messze a part még.
Őszi versek Cikkek Csukás István: Sünmese 2012. 10. 27 Tüskéshátú sün barátom, Merre jártál, mondd, a nyáron? Itt az ősz, a lomb lehullt már, Most látlak, hogy előbújtál. Körmöd kopog, eliramlasz, Vigyázz, itt a tél, te mamlasz! De a sün nem jön zavarba, Belebújik az avarba. Aranyosi Ervin: A vándor alma Ez az alma vándorolna, ha nem épp egy alma volna. Süni hátán lovagolva, süni lábon araszolna. De a vége nem oly fényes, mert bizony a süni éhes. Drága a lovaglás ára, mert megeszik vacsorára… Mentovics Éva: Az ősz vándorútja Árnyas erdők ösvényein látták jönni már az őszt. Lomb hajlongott, levél rezdült fenn, a tölgyek ága közt. Szeptemberi napsütésben vándorolt, míg este lett, aranyszínt szórt völgyre, dombra, halat, vadat meglesett. Leszüretelt, krumplit szedett, diót vert a határba', hol az almát, körtét, szilvát teljes díszben találta. Októberben kosárba tett sok -sok ízes gyümölcsöt, s izgatottan leste-várta, sárguljon a sütőtök. Tölgyek díszes üstökeit rázogatta, borzolta, somot, bicskét, kökényt érlelt rét ölén, a bokrokba'.