Noha az '56-ról való ismeretek újrarendezését és gyarapítását elsősorban a dokumentumfilmek – mindenekelőtt Ember Judit nagyszerű alkotásai – már a rendszerváltás előtt megkezdték, s utána is folytatódtak (például Gulyás János: Semmisnek kell tekinteni), a fordulat természetesen tárgyunk szempontjából is új kezdet. Azt a lehetőséget kínálta, hogy új fikciók szülessenek, melyben az alkotók minden kényszertől menten szabadon fogalmazzák újra 1956 új tapasztalatát. Történelmileg reflektáljanak a történelemmé vált eseményre. A konszolidált Kádár-korszak főszabálya volt a művészetben is az óvatosan növekvő szabadság a magánéletben, melynek ára a közélet depolitizálása és a történelmi amnézia. Ennek föltárására alapult a Megáll az idő kivételes művészi sikere (s ha meggondoljuk, ugyanerre Esterházy Péter egész korai költészete). Egy 1956-ról szóló történelmi filmdráma, amelyben a történelem alakjai lépnek a nyilvánosság elé, az evidens lehetetlenségek körébe tartozott. A Húsz óra a maga közéleti, politikai, történelmi emlékező művészetével kivétel, s e tekintetben a film említett, leghamisabb mondata az igaz: ezt a riportot nem lehetett megírni.
Az idő múlt, s tapasztalatait éppen a korabeli híres "smahtfecni", a Bágya András–G. Dénes György-sláger címe fejezte ki. A dal persze csak a szerelmi boldogság individuális időmegállító és időn kívüli természetéről beszélt hatásos közhelyekkel, Gothár filmcímeként viszont közös történetünk megállt idejéről volt szó. Ez a film reflektált arra, hogy a Kádár-kor jellemzője a közös történet megszüntetése volt. A magánélet viszonylagos szabadságának s főképp nyugalmának ez volt az ára. A közös történet, a nemzet mint közös vállalkozás akkor szűnt meg, amikor leverték a forradalmat, s a próbálkozó vagy kalandos szellemű fiatalabb emberek disszidáltak. A disszidálás, amely az Éjfélkornak és a Szerelmesfilmnek is témája, de az elsőben kényszeredetten, a másodikban már éppen a korszak elnyert magánéleti biztonságának nyugalmával szorítkozik a privát történetre, a Megáll az idő tiszta magánéleti, nemzedéki kamasztörténetében a hiányzó közélet visszájává válik. Ezért kezdődik a történet az apa disszidálásával, ezért mutatja meg az előző, "közéleti" nemzedék teljes fölbomlását, a közös lét (az iskola) sivárságát és komiszságát, s ezért torkollik egy szánalmas és reménytelen disszidálási kísérletbe, mely után helyreáll a rend; mindenki belezökken valahogy a mélyprivát életbe.
Nagy József és Rideg Ferenc14 ÁBTL 3. V. -144758/1/30515 in 13 nap Vicsek Ferenc interjúja Zolnai Pállal, Filmvilág, 1989 július. Ez a hangos felvétel eddig még nem került elő. Az NBC hangos kamerájának felvételeinek egy részének a képanyagát ismerjük csak. 16 ÁBTL ÁBTL 3. V-14132717 László Ágnes: Beszélgetés Zsigmond Vilmossal Kurír 1991. 09. 21. 18 in 13 nap remény Borhi Erzsébet interjúja Banovich Tamással19 Lőcsei Gabriella: Oscar díj? Szerencse kérdése – beszélgetés Zsigmond Vilmossal Magyar Nemzet 1996. augusztus. 3. "Éppen Miskolcon voltam, amikor meghallottuk, hogy jönnek az oroszok" és ÁBTL 3. 144758/1/30220 ÁBTL 3. V-144758/1/254 és Borhi Erzsébet interjúja Banovich Tamással21 Sára Sándor közlése szerint22 in 13 nap 103old. Vicsek Ferenc interjúja Zolnai Pállal. Filmvilág 1989. július. 23 in 13 nap Muhi Klára Beszélgetés Vagyóczky Tiborral ÁBTL 3. 9-V-144758/1/26225 ÁBTL 3. 9 –V-144758/1/26226 László Ágnes:Beszélgetés Zsigmond Vilmossal Kurír 1991. 27 ÁBTL Győrffy József és tsa V-141311 in.
Ennyiben – és csak ennyiben – hasonlít a híres 1959-es amerikai '56-giccsre, a The Journey-re, amelyet Anatole Litvak rendezett és Tábori Pál (! ) írt. (A szovjet őrnagyot pedig Yul Brynner játszotta. ) De amíg ott a határszéli magyar fogadóban a kalandos jelenetek folklór-bemutatókkal keverednek, addig Sándor Pál ebben a finom és jelentékeny filmben gazdag tipológiáját adja a disszidálni készülőknek, nagy drámákat és kis tragédiákat mutat be egy egységes hangulatú, eredeti, de nem erőltetett képi nyelven. Kézdi-Kovács Zsolt művészileg jóval kevésbé meggyőző 1987-es Kiáltás és kiáltásának hátterében is ott van '56: a szerelmesek házastársai disszidáltak, az öngyilkos barát és némiképp maga a főhős is valami közelebbről meg nem határozott módon részt vett a forradalomban. De a film a továbbélő terrorról szól az orosz hadifogságtól az "elbocsátott légió" (© Moldova György) megmaradó hatalmáig, mely az idillből a grand guignolba torkolló cselekmény szerint nyers erőszakra volt képes egy tisztán magánéleti háromszög-történetben, miközben egy együtt érző rendőr elismeri, hogy keveset tehetnek a volt ávósok ellen.