Paraszt Étterem Szlovákia

Arany János Buda — Összes Műve: Arany János - Buda Halála

00cm, Magasság: 15. 50cm Súly: 0. 20kg Kategória:

Buda halála · Arany János · Könyv · Moly

Így sikerült vérben által verekedni, De zsákmányt Kanyaró nem mer vala vetni; Seregét oszlatja: el, el, a határra! Egyedül a kardot viszi meg Budára. Mellyet nagy örömmel Buda király másnap Mutat elő s büszkén a többi tanácsnak, Dicsekszik: az éjjel csoda által nyerte; Jobban Etellakról tudják hazaszerte. Mindenfele a hír onnan eredt szélyel, Összetalálkozván Buda más hírével: Hogy az Isten kardját csudaképen nyerte; - Nem hiszi egy ember neki, országszerte. Sőt a maga pártja, az is elpártolna, Etelétől immár menedék ha volna; Újult bizodalmát öli halvány kétség: Így orozott kardban, vajh, lesz-e segítség! Etelének is vün[47] hírt Hilda futára, Mikor a kard eltünt, s hova tünt: Budára. O - jaj!.. látták (egy hangja se hallszott) Sápadni először azt a piros arcot. Elsápada, elhalt kisérteti zölddé, Azután izzó vér sebesen megtölté, Azután ültéből felrándula, tenni, S dörmöge mély hangon: "haza fogunk menni. " Követét császárnak hívatja magához, Adaját hogy rakják; engedi, lábához, Túszt neki és foglyot átaladat renddel, Haza indúlásra napot órát rendel.

Buda halála; Q 11191 | Könyvtár | Hungaricana

Jutva le a várhoz (mely Ó-Buda mostan), Parancsola tüstént: nyíljék kapu ottan, Hidat alá döntnek, kaput elé tárnak; Mögötte bezúdúl tengelye a zárnak. Buda pedig öccsét várja vala bástyán, Messzire megrémült vérszínü palástján, Haja merevedni sisak alatt kezde, Hálója halálnak szemeit környezte. Szólni akar - nem tud: hozzá ne eresszék, Karddal ez egy embert odalenn elvesszék; De nem is voln' aki e szóra királynak Végezze parancsát: mint kőszobor állnak. Amint közelebb jő, amint szeme villan, Duzzad egész teste, majd rászakad ollyan, Harag a nézése, harag a járása, Szorul összébb köztük levegő nyilása: Fegyvertelen az bár - szegény Buda elhűl, Hamar Isten kardját rántja ki védelmül, Önkintelen ádáz Etelétől ója, Noha érzi eljött éltének utója. Etel is, szó nélkül, csak ölü-sívással, Ránt ellene szablyát; küzdenek egymással; Messze a viadal késő zaja csattog; Nézi a két tábor, fölöttük, alattok. Ott nem az Istenkard által Buda vívik, (Kezében acélja csak acél tudnillik;) Emberül ő harcolt maga emberségén; Bajnok vala ifjan, s bús élete végén.

Pest hotel

"Én hát se' tanáccsal, nemhogy emelt kézzel, Melletted se' fogok, se' a másik résszel; Haza, jámbor gótok tanyáira, mék én, Ott várom el e bajt, mire fordul, békén. " - Nem volt Buda bajnok kész ily feleletre: "Ó Detre, kiálta, álnok eszű Detre! Benned, imé, vártam igaz ügyem őrét: De te, látom, félted csak a magad bőrét. "Kit nyerjek arannyal, kit ezüsttel már meg, Ha régi barátság így marad, így áll meg! Zászlómhoz a népet hol vegyem ujonnan, Ha régi barátim futnak előbb onnan! " "Csínja - felel Detre - van az ily dolognak, Madarat nem dobbal, nem üvöltve fognak: Aranyon árulót te keressz hiába, Mondván: »nesze! hű légy. « Senki nem oly kába. "Senki biz' oly olcsó, kinek ezt mondd, nincsen: »Megvettelek, ugy-e, alku szerént, kincsen? « Aranyod utálat, - még le sem ül nálad, Még vissza se' fordul, csakhogy odébb állhat. "De, ha rejtett céllal adsz neki, és ingyen: Kárba, veszendőbe soh' se félj hogy menjen Aranyod megbérli: ő maga sem véli Hogy az indulatját adomány vezérli. "Akarod, gerjedjen szive szánalomra: Mélyebben megesik ha arany is nyomja; Vagy az ő sérelmét latolni ha kezded: Súlya ezüstödnek túlterheli eztet.

Buda halála [Első kiadás] - Arany János - Régikönyvek webáruház

arany jános gimnázium budapest

Buda halála / Bolond Istók · Arany János · Könyv · Moly

Tizenkettedik ének Buda halála Már fészeke fölött leng énekem ezúttal, Buda forgó napja száll meredek rúddal, Este van, este van... késő a madárnak: Nem látjátok-e már, hogy' nőnek az árnyak? Buda körül bús éj tornyosodik össze. Hanem a sors útján csak pihenő lessz e: Új dalok, új dolgok tolmácsai, jőnek, Ha Isten erőt ád szegény éneklőnek. Etelét említem: hova késik hadban: Idejét vesztegli maga önként abban, Készántag azon van, mi ürügyön késsék, Rettegve haragja izzó kitörését. Talán Buda megtér ildomosabb észre, Tán pártja elporlik, (szakad is már részre, ) Tán őmaga lelkét türelemmel győzi, Csepprül amíg cseppre boszuját lefőzi. Hamar a zendűlést odakinn elnyomta, Csak félelem által; vért keveset onta; Látatlan előzé iszonyú hadjárat: Híre hadat vert meg, vőn be kaput s várat. Sok kulcsot ijedve lába elé hoztak, Fogoly esett nagy szám, sarc tetemes, gazdag, Túszt neki minden hely küldöze hódolva, Városok utcáit taposta hatalma. Ám adaját császár meg nem adá bérül, Hallván ijedelmes rosz hírt Etelérül: Hogy az ő országát hódítja magának, Népével a húnok, mint urai, bánnak... Üzené: túszt, foglyot hamar átaladjon, Maga is országán többé ne maradjon, Vigye hadát húnok lakozó földére: Ugy áll neki császár, mit előbb igére.

Toldi - Toldi estéje - Buda halála

Országokon által mind űzve rohannak, Verik úszni gyakran, dagadó folyamnak, Olykor legelőre pihenni eresztik, Ha nem áll, a hajtást újra elülkezdik. Ily módon Etellak rónáihoz értek, Volt az egész útban nézője temérdek; "Magyarok ménessét" hirdeti mindenki, Unokák is tudják, dal is egyre zengi. Etele nagy néven ezt az ajándékot, S fogadá szívből a rokon ivadékot, Dícsérte vezérök' dalia népestől, Fogadá egy vérül, fogadá egy testül. Indúlása előtt ez okon mindennap Foly vala nagy vígság; de utolsó e nap; - Követekkel vígad, s felváltva határoz: Eszébe' se fordul, hogy küldje Budához. Buda emberei hogy oda érkeztek, Lakoma utolján öreg ivást kezdtek Odabenn a hősök; nem is énekszóval - Múlattanak immár nyavalyás Cerkóval. Kicsi vala Cerkó, éktelen és görbe, Szálas daliák közt kacaj ez a törpe; Aëtiosz küldé rabul Etelének; Vele vídul gyakran a szomorú ének. Most is szomorú dalt vere Zángó kobzán, Keve, Béla gyászát, Kadosát felhozván; Sírt vele minden hős: de legott Cerkónak Nevetett, hogy törpe, s ily habarék szónak: "Borju nyeritését, uraim!

Legszélen a szolgák sátorai voltak, Egyszerü fenyvekből boronába róttak; Azután beljebb mint csinosodni kezde Gyaluval a hajlék símán beeresztve. Csoportosan itt-ott hún fők palotái, Megannyi kevély lak, megannyi királyi; Város a városban elegyűl mezővel, Közte szabad térség nagy távola zöldell. Külön egy-egy várost asszonyai laknak, Udvari népestül, melyen uralkodnak; Legközelebb Krimhild Etele sátrához; Függő folyosón jár, ha tetszik, urához. Mindez csuda művel remeken alkotva, Vésű hegye által virágzik a holt fa, Hajt levelet, lombot, de nem úgy, mint hajdan, Idegen sok színre van festve olajban. Vérpiros a zöldje, arany a virága, Sziszegő sárkánnyá fonódik az ága, Zöld madarak közte hallgatva megűlnek, Madárszavu csengők a helyett csendűlnek. Közepütt nagy dombon Etele hajléka, Fedi a legcsúcsát ős Turul árnyéka, Emelinti roppant szárnyát repülőre, Aranybul egészen, verte ki szerzője, Oszlopok a sátor-mennyezetig folynak, Indázva hol erre, hol arra hajolnak, Arany lemez a fát csillogva boritja Közte nehéz bársony' dagadó kárpitja.

Beszéd hamar ottan emelkedik óvó, Kétség is habozó, félelem is búvó; Százféle tanácson száz elme hasonlik: Mint habütött pandal, [45] Buda ügye omlik. S valahol meggyűlnek tanácsba, csoportban: Eggyel az ottlévők feje több, mint ott van: Nem látja sok ember, de ki látja, szörnyed: Etele arcát, a boszuálló szörnyet! Mint őszi fuvalmon fa levele sárgul, Nesztelen itt-ott már leválik az ágrul: Ugy sápad el egy-egy, szótlan tovahímlik, Iszonyún e látás ha elébe rémlik. Hírli veszett ügynek: mond, tudta előbb is; Téríti meg útján a szembejövőt is; Csak, ki magát nagyon Budáér' kitette, Kénytelen az helyt áll, marad őmellette. S Etele nem tudná Buda bátyja tettét? Jól tudja bizonnyal: hivei megvitték: De csak úgy tőn kézzel, kicsinyelvén e bajt, Mint aki magától könnyü legyet elhajt. Pedig Buda pártján még elegen vagynak, Lehetne keménynek mondani és nagynak, Ha volna tanácsa, ha volna vezére, Ha Etel oly sokkal maga föl nem érne. De bomlanak immár külön-külön észen, Füstbe ama nagy tűz, félő, ne enyésszen.
arany jános buda halála arany jános budapest hotel
Tue, 06 Dec 2022 19:06:12 +0000