A vitákban A baloldaliaknál fõleg a politikum számított; Dsida [Jenõ]nél ellenkezõleg: õt csak a mûvészi érdekelte. De 41 42 õ nagyon türelmes volt. Szerette s becsülte Gaál Gábort is. És Gaál is õt. Hiába volt katolikus, valahogy mégis a szegények költõjének tartották [! ]. 23 A Dumapostát eleinte kizárólag kommunista (erdélyi és emigráns) újságírók alkották, mint Gaál, Neumann, Korvin Sándor, késõbb sokféle világnézetû közéleti-szellemi emberrel bõvült. Bár nagyrészük zsidó származású volt, az asztaltársaság nem volt jellegzetesen zsidó intézmény; A magyarországi zsidó újságírók egy része, akik inkább ártatlan megszeppenésbõl tették át székhelyüket Erdélybe, mint a csínytevés bûntudatából, a napilappá alakult cionista Új Kelet szerkesztõségében helyezkedtek el. Újvári Péter, Giszkalai János, Kacér Illés, Sas László, Szabó Imre, Faragó Miklós stb. voltak a kimagaslóbbak, valamennyi: fõvárosi színvonal. 24 Az asztaltársaság tagjai az ateistáktól az istenhívõkig, a polgári radikálisoktól a konzervatívokig, a szociáldemokratáktól és a kommunistáktól a cionistákig és a szabadkõmûvesekig a korszak valamennyi irányzatának hívei közül verbuválódtak, a csúcsértelmiségiektõl Péter Lajos cipészmesterig.
★★★★☆Tartalom értéke: 5. 9/10 (9902 szavazatból alapján)Két párhuzamos világ, két párhuzamos történet. Bár majd fél évszázad választja el a kettőt egymástól, mégis összeköti őket a téren és időn átnyúló szerelem, szeretet érzése. Az egyik történet Jacqueline-ről szól, a fiatal anyáról, aki Párizsban él a múlt század hatvanas éveiben, és egyedül neveli a Down-szindrómás fiát. A másik történet napjainkban játszódik az Atlanti-óceán másik odalán.
Jakab (1913 1989) író, költõ, publicista, szociográfus, történész, Korunk-munkatárs. Csehi Gyula sz. Klein (1910 1976) irodalomtörténész, esztéta, kritikus, közíró, a harmincas évektõl a Korunk munkatársa, az illegális KRP tagja 1943-as munkaszolgálatáig Nagyváradról érkezett a Dumapostába. Franyó Zoltán (1887 1978) újságíró, szerkesztõ, író, költõ, mûfordító 1906- tól budapesti és vidéki lapok munkatársa, szerkesztõje, a tanácsköztársaság és bécsi emigrációja után 1923-ban az aradi Genius, Új Genius, Délután, A Hét, Szezon és más lapok fõmunkatársa, 1931 40-ben az 5 (késõbb 6 Órai) Újság felelõs szerkesztõje Aradról és Temesvárról hozta a híreket. Horváth Imre (1906 1993) költõ, a Korunk és az Erdélyi Helikon szerzõje Nagyváradról, Méliusz József sz. Nelovánkovics (1909 1995) költõ, író, publicista, 1932-ben az Erdélyi Fiatalok tagja, 1934-tõl a Korunk fõmunkatársa, 1935-tõl a Brassói Lapok bánsági tudósítója Temesvárról, Molter Károly (1890 1981) író, kritikus, szerkesztõ, a Szépmíves Céh lektora Marosvásárhelyrõl tért be a Dumapostához.
A test szinte világít, a vágyakozás csaknem megfogható. 100 Talán igaza van Pszeudo Kierkegaard-nak, talán nem, amikor azt írja: Amikor Nárcisszusz belenézett a tükörbe, akkor és ott született meg a művészet. Ha kissé patetikusan is hangzik, és tagadhatatlanul lehet benne némi szenvelgés elképzelhető, hogy a nagy dán utánzója éppen egy lány (Regine) után epekedett, aki legalább annyira elérhetetlen volt számára, mint Nárcisz számára a tükörképe mégis lehet némi igazság a mondatban. Legalábbis Caravaggio képét nézve úgy vélem. Nárcisz és (nem a művészet) a festészet kapcsolatára egy rendkívül jelentős, századokon át meghatározó mű is utal. 101 Ez a könyv Leon Battista Alberti 1436-ban írt Della Pictura című írása. Alberti a következőképpen fogalmaz: Hallottam barátaim között a véleményt, hogy a költők állítása szerint a virággá változott Narcissus volt a festészet feltalálója: és minthogy a festészet minden művészet virágává vált, az egész Narcissusról szóló történet éppen ideillik. Mit mondasz, mi egyéb a festészet, ha nem magunkhoz ölelni a forrás vizének tükrét?
Éveken át. Az elõkelõ hely a város szívében fedezéke volt. S akárcsak õ, hallgatott itt mindig a két mûvész is: a román Emil Cornea és a pipás Szolnay Sándor is. 17 Gaálnak a délutáni Duma-posta asztala éppen úgy szellemi serkentõ volt, mint Kuncz Aladár számára a Helikon-asztal estefelé. De a Duma-posta asztalánál összegyûlõ baloldali írók, mûvészek, újságírók társalgása élénkebb és színesebb volt. A Helikon asztalánál a társalgást merev hierarchia szabályozta, s csak Kuncz [Aladár] vagy Hunyadi Sándor engedhettek meg maguknak tekintélyes uraságokat is kipécézõ szellemességeket. 18 A Korunk kommunista szerkesztõjének, miután a Sziguranca a húszas évek elejétõl 1939-ig figyelte, ez a láthatóság konspirációs szempontból is elõnyösnek bizonyult, éppúgy, mint ahogy a kör politikai heterogenitása a balra tartóknak is hasznos volt. Politikailag fedezte õket, s az írásaik által keltett gyanúval ellentétben azt emelte ki, hogy a társadalom és az államrend elismert és befolyásos brancsához, az újságírókhoz tartoznak.
A reflexió, az eredeti, másság tudata nélküli azonosság széttörése azzal, hogy a tükörképben feltűnik a másik. Majd végső mozzanatként annak a felismerése, hogy a más én vagyok. Hogy vagyok. A filozófiában ezt a megbékélés felé vezető út követi. A művészetben a halál. 102 Vágyam tárgya velem: koldussá kerget a bőség. Bárcsak a testemtől valahogy megválni lehetne! Elbágyadt feje végül a zöld puha gyepre hanyatlott; és az urán ámuló két szemet éjszaka zárta. Eldönthetetlen, hogy Nárcisz tekintetében mit látunk. Nyilván az elmerengést, a felismerést, de azt sem tudjuk, hogy a vízbe (tükörbe) néz, vagy önmagába fordul, hogy néz-e egyáltalán valahová? Sok értelmezése ismert. Tegyünk hozzá egyet. A szorongást, amely hosszú útján követte, és amit Ekhó csak megszemélyesített, ebben a pillanatban a kétségbeesett vágy váltja fel. A képen a két kéz érintése egybefolyik, a bal kéz pedig mint mondtuk a tükörbeli kép folytatása a valóságban, vagy a külső valóság folytatása a belsőben. Kinek hogy tetszik.