így legalábbis soha. El kellett ismernie, hogy fájt az önérzetének. Könnyebb lett volna, ha női szeszélynek tudhatná be, csak éppen Sophie nem olyannak tűnt, aki a szél járása szerint változtatja a hangulatát. Ahhoz túl értelmesnek tűnt. Tehát valami megváltozott. Lehet, hogy ő mondott vagy csinált valamit... de ahhoz már túl fáradt, hogy egész éjjel ezen töprengjen. Holnap majd rákérdez. Ennek sokkal több értelme lesz, mint találgatni, hogy mi játszódik le egy nő fejében, akármilyen értelmesnek látszik is. Fölállt, hogy lekapcsolja a villanyt, amikor neszezést hallott a háta mögött, halk szipogás jött Pierce hálózsákja felől. Vito szíve elszorult. Hiszen még olyan kicsik. Annyira meg lehettek ijedve, hogy látták az anyjukat csak úgy összeesni. Leguggolt Pierce hálózsákja mellé, és végigsimította a kisfiú hátát. Vito lehúzta a hálózsákot s megpillantotta Pierce könnyáztatta arcocskáját. - Félsz? Pierce vadul megrázta a fejét, de Vito csak várt, és tíz másodperc elteltével jött is a bólintás.
Amikor neki támadt a rózsák miatt, azok a telt ajkak szinte az álla magasságában voltak. Testileg csakugyan nehéz lett volna összetörni, de a lányban megsejtett törékenység megérintette. Ti, pasik, mind ugyanolyanok vagytok, nem? Valaki korábban mélységesen megbánthatta. És azt hiszi, én is olyan vagyok. Ez zavarta Vitót. Mélységesen. Muszáj lesz a lánynak valahogy tudtára adni, hogy ő nem olyan, mint a többiek. Még ha csak saját lelki nyugalma kedvéért is, de muszáj. - Ki ez a fickó? - kérdezte Nick a homlokát ráncolva. Vko a hirtelen hangra föleszmék, újra látta a röntgenképet, amelyet eddig csak vakon bámult. - Ugye, nem lökte a mi áldozatainkat a sor végére? Vito a kivilágított táblára csíptetett fénylő koponyafelvételt tanulmányozta. - Ez nem a mieinkhez tartozik. Semmi nyoma középkori kínzásnak. Ez a fickó a két szeme közé kapott golyót. - Valóban nincs nyoma középkori kínzásnak - helyeselt Katherine. - Ennek ellenére ő is a tietek, fiúk. - Egyik kezét kinyújtotta. - Ismerkedjetek meg az egy per hármas áldozattal.
És a lány elszégyellte magát az érzéketlensége miatt. Később többszörösen is jóvátette. Szóval mi is történt azokban az utolsó pillanatokban? - Szóval okos. És van még valami érdekes tulajdonsága? - Majdnem egy-nyolcvan magas. Olyan a szája, mint Angelinának. Fenékig érő szőke haja van. - Azt hiszem, bele is szerettem - viccelődött Tino. -És milyen a... pulóvere? Vito alig észrevehetően elmosolyodott. 75 - Nagyon, nagyon szép. - Hirtelen elkomorult. - És ő is szép. - Érdekes időzítés - hümmögött Tino. - Úgy értem, hogy éppen ma találkozol vele. Vito elnézett mellette. - Én is attól tartottam, csak azért érdekel, mert pont ma találkoztunk. Beláttam, nem ma kellene lerohannom. Hogy illetlen lenne, csak a kívánásról szólna, vagy valami ilyesmi. Vito, két év után ezt már senki nem tekintené illetlennek. Vito a vállát vonogatta. - Azt hajtogattam, majd pár hét múlva visszatérek rá, hogy lássam, még mindig ugyanazt érzem-e. De aztán... - Megcsóválta a fejét. - De aztán? Vito felsóhajtott. - De aztán elkísértem a parkolóba.
Kegyetlen erejű támadásról van szó. - Jó nagy ököl - mormogta Vito. - Jó nagy ürge lehet a mi kis gyilkosunk. Még akkor is odébb kellett cipelnie Warren Keyes testét, ha elkábította. 1 0 8 - Ezzel egyetértek. Ennek a férfinak hat bordája eltörött. Ezeket a combcsonti sérüléseket pedig sokkal nagyobb és nehezebb tárggyal okozták. Mindkét combcsont törött. Megforduk, szemöldöke a magasba szökött. - De az est fénypontja még csak most következik... - A francba - sóhajtott Nick. - És mi lenne az?. - Nincs meg az ujjbegye. Egytől egyig mind le van vágva. Vito és Nick egymásra néztek. - Azt akarta, hogy inkognitóban maradjon az öreg -mondta Vito, mire Nick bólintott. - Tehát a férfi valószínűleg benne van a rendszerben. A halál előtt vagy után vágta le, Katherine? - Előtte. - Természetesen - jegyezte meg csöndesen Vito. - A halál ideje? - Úgy két hete, talán több. Az idős pár holtteste nagyjából ugyanabban az oszlási stádiumban van, mint a három per egyes, akinek a jobb karja szinte teljesen le van vágva.
Magas, szőke, Barbie babás arányokkal, és Vito azonnal Sophie-ra gondolt. Nyilvánvaló, Brewster a fiatal, magas, szőke és gyönyörű nőket szereti. Idén ez Stephanie-t jelentette, akinek minden egyes lépéséből csak úgy áradt az erotika. - Alan nemsokára itt lesz. Azt üzeni, helyezze csak kényelembe magát - tette hozzá mindentudóan mosolyogva, Vitót szinte kényeztette a tekintetével. - Hozhatok magának valamit? Kávét? Teát? - Szemében vidám önbizalom csillogott, amivel szavak nélkül is hozzátette, "vagy engem? " Vito tartotta a távolságot. - Köszönöm, nem kérek semmit. - Nos, ha mégis szeretne valamit, odakint megtalál. Vito félig-meddig egyedül maradt, körbenézett a visszafogottan tálalt gazdagságban. Brewster félhektárnyi mahagóniasztalán katonás rend, csak egyetien bekeretezett kép törte meg a fényes felületet, egy nő két tizenéves fiúval. Brewster és a gyerekek. Az egyik falat a világ minden tájáról származó aprósággal telerakott polc takarta. A másik falon csak képek. Közelebbről megszemlélve Vito észrevette, hogy majdnem mindegyiken ott volt ugyanaz a férfi.