Fények bukkannak fel: ne menjetek erre, nem jó! De. Ez is arra vezet, korábban erre ment a túra – mondja a kis csapat vezetője. Többszörös teljesítő, mi is rá bízzuk hát magunkat, és nem is okoz csalódást: szépen visszajutunk a hivatalos útra. Így is tettünk meg jó kis plusz utat, de legalább nem kellett teljesen vissza menni… Hamarosan be is érkezünk Anyácsapusztára – ahol kiderül, hogy az én itineremre nem került pecsét Perbálon. Puff! Nem vagyok nyugodt, bár a túrajelentésemmel igazolni tudom (arra ugyanis kaptam), vagy a track, amit rögzítek… és fényképeztünk is. Szerencsére ezekre nem lesz szükség a célban: elhiszik ezek nélkül is. Elterelés! Magyaráz a fiatal pontőr srác, hogy az Anyácsai-tó környéke járhatatlan, és hogy merre tovább. Szalagozás lesz, ott jobbra, ott meg majd balra… Rendben. Vera köszönt rám, örülünk a találkozásnak, ami nem első alkalom. A távolban a holdfénynél kiemelkedő hegy látszik a horizonton. Addig nyugtatgatom Rolandot, hogy nem, oda nem, amíg rájövök, hogy: de.
De nem lehetett kihagyni ezt a remek alkalmat, így egy forralt bor erejéig betértem. A ponton pedig kaptunk egy-egy pohár remek húslevest, igazán jólesett! Jött a Nagy-Szénás "kellemes" kaptatója majd a Kutya-hegy után a K kereszt jel mentén még keményebb rész jött: csak egy vékony csapás, néhol komoly mélységû hóval. A S sávot elérve a Fehér út elején ismét ellenõrzõ pontot találtam, de itt nem tartottam pihenõt, egybõl indultam tovább. A Fehér út szerencsére nagyon jól járható volt, csaknem végig kocogtam lefelé. Hamar véget ért az erdõ és kiértem a sík pusztaság szélére. A Malom-földeknél ismét egy autentikus módon berendezett fedezék alatt/mellett volt az ellenõrzõ pont, ahol teát kaptunk. Itt már nagyon bizakodó voltam, hogy jó idõben, különösebb probléma nélkül tudom befejezni a túrát. De nem egészen így lett. Perbál után a gombafeldolgozóig minden rendben volt, elérve a bejáratot jobbra indultam a leírás szerint. Viszont az út sehol sem fordult balra, mint vártam, hanem tovább elõre tartott.
Sötétkék háttérből bontakozik ki a Kakukk-hegy még sötétebb sziluettje. A Somodorpuszta felé vezető műúton már nem kell mereven a lábam elé figyelnem, ezért élvezettel nézem, ahogy a hegy tömbje egyre csak nő és nő. A műútról egy szántóföldek között vezető, burkolat nélküli útra fordulok, amely az Anyácsa-tavat elkerülve visz a Kakukk-hegy alá. Az egyébként nehezen észrevehető feljáratot szalagokkal jelölték. Belekezdek a csúcsra vezető négy fázisú emelkedőbe. Az első egy hosszabb, de normál hegymenetben teljesíthető szakasz. A második rövidebb, de igen meredek. Amikor ráfagyott csapadék borítja kegyetlen tud lenni. Most csak a lélegzés frekvenciáját állítja maximumra. Pár szintbeli lépés után következik a harmadik fázis egy fiatalosban vezető keskeny ösvényen. Ez nem olyan meredek, mint az előző, de itt is állnak oxigénre szomjazó félrehúzódott túrázók. Lassú tempóban, de biztosan megyek el mellettük. A negyedik a legrövidebb és leglájtosabb emelkedője a hegynek. Felmenve rajta, a csúcson táborozó utolsó ellenőrzőponthoz érkezek.
Mesélt az oroszokról, mesélt a németekrõl. Mikor a falujukba érkezett a front, kiköltöztek a "verembe" a földjük végébe. A házuk udvarát egy német ütegállás sajátította ki, de szerencsére az oroszok nem tudták bemérni. Nagyanyámat, ki még 60 éves korában, mikor meghalt is igen szép asszony volt, a diszóól alá ásták el az oroszok elõl. Majd a kitörés vélhetõ képei játszódnak le szemeim elõtt, mikor halomra ágyúzták az oroszok a kitörõ német és magyar katonákat. Felérek a Nyakas-gerincre, s már a szalagozást figyelem, hogy mior kell letérnem. Megtalálom és Anyácsa-puszta felé vonszolom magam. Pecsételek, majd a Matterhorn magasságúnak tûnõ Kakukk-hegy felé veszem az irányt! Felkínlódom magam a hegyre, s egyáltalán nem lep meg, hogy nincs lyukasztó... Egy hasonlóan "rossz" lábbal rendelkezõ bajtársammal mászunk le a hegyrõl, s beérünk Szomorra. Minden lépés fáj, minden lépés egy örökké valóságnak tûnik, de elérjük a kocsmát és furakszunk az "Úr asztalához", ahol a kitûzõt, a felvarrót és a jól megérdemelt emléklapot adják.
Tulajdon képpen mi nem voltunk eltévedve, mert számunkra ez volt a helyes út, aztán hirtelen szalagok lettek minden felé, és megint csak nem értettük, hogy eddig miért nem volt szalag?. Ez az út is csak a botladozásról szólt, mély keréknyomba próbáltunk kocogni kevés sikerrel. Zoli egy járörözõ katonát vett észre aki terepruhába állt a szántáson, és meg majd összecináltam magam tõle;) Anyácsapuszta 52km nél ismét ellenörzõ pont volt, innen már csak egy tizes a cél, de még a Kakukk-hegyre menni kell. A szalagok nagyon jól irányítottak az Anyácsa tó felé. Eleinte mély traktornyomokba billegtük végig az utat, majd a szántás megadta a végsõ döfést, hogy érezzük a rendezõi törõdést, Így történt, hogy Anyácsa tót, elkereszteltem anyádba tónak:P Aki ott volt úgyis tudja mirõl beszélek, aki meg nem vót, az örüljön neki:) Elõttem Zoli mondta a magáét, mögöttem Joci, de õ nagyon …én közömbös voltam, egyszerûen erre kellett menni és kész, Egy kis patakon 2x is átmentünk igazi gerzemürzés rész volt, és ekkor a másik lábam alatt is beszakadt a jég.
Részleteket, javaslatokat, terveket a jövõre nézve már a fórumon kitárgyaltuk, erre külön itt már nem térnék ki. A lényeg, hogy több rendezõre lesz szükség-fõleg a rajtban és az elsõ, valamint, ha megoldható tágasabb helyiségekre(akár fûtött katonai sátrakra) az ellátásos pontokon. A túrán végig jó kedvvel haladtunk, akadtak persze holtpontok, mikor kicsit elcsendesedett kis csapatunk:)Nagyon hangulatos volt, köszönhetõen a komoly kialakítású ell. pontoknak és a pontokon õrt álló hagyományõrzõknek. Örülök, hogy itt lehettem, szerintem a többiek is hasonlóan vélekednek. Részletes beszámolót már sokan írtak, beszéljenek most helyettem a képek: tajthydesignTúra éve: 20122012. 13 17:37:03 megnéz tajthydesign összes beszámolója Kitörés! A kitörés 60 az elsõ hosszabb túra volt, amelyen részt vettem. Legutóbbi élményem az Erdélyben volt, amikor a Szent Anna-tóhoz mentünk. Túrázás szempontjából érdekesség, hogy nem a kijelölt és megszokott túristaútvonalon haladtunk, hanem egy alternatív, nem ismert útvonalon.
:) Zsuzskáékon látom, hogy fáradtabbak a kelleténél, így elindulok egyedül, mert már itt vagyok jó negyed órája, vagy még több és nagyon elkezdtem fázni. Megkeresem a sárga sávot és egy katonasír érintése után megindulok a várhatóan nagyon izgalmas szakaszra a Kötők-padja irányába. Hát erre is azt mondhatom, hogy volt már rosszabb is, mondjuk pont '13-ban, mikor csont jég volt a Budai-hg., vagy ahogy mesélik, tavaly se volt egy leányálom. Most is csúszik azért, ne bagatellizáljuk el a dolgot. Néhány helyen megindul az ember lába jobbra le a mélység felé. Azért nem kell félni, nem zuhannánk nagyot, pár méter után csak elakadnánk valamelyik fában. Az Alsó-Jegenye-völgy előtt aztán ismét átváltunk fagyból sárba, így jutunk el a kisszámú amerikai véderő által fenntartott ellenőrzőpontra. (Vajon észrevehették, hogy a ruszkik lenyúlták a dzsipjüket? :) Itt nem állok meg, a többiek már nagyon lemaradtak, innentől magányosan falom a kilométereket. Kanyargunk a völgyben, közben kis hidakon többször keresztezzük a Paprikás-patakot.
Talán a sok felszálló miatti előrelátható késedelem az oka? Nem tudom, mindegy is, a busz amúgy az ülőhelyek tekintetében tényleg már itt lényegében megtelik. Kábé egy óra alatt, vagy ezer megállót beiktatva érkezünk Budára. Jártunk már ennél szerencsésebben is, -talán már elmesélhető- mikor Szomoron megállt a megállóban egy üres busz, a sofőr telefonálgatott párat, majd felszállást vezényelt és az autópályának vette az irányt. Fél óra alatt Budán voltunk! :) Budapest, Széll Kálmán tér. Felcaplatunk a Várba. Lefelé hömpölyög a kitörők hada. A kapu mellvédjén a szokásos műsor. Hangosbeszélőbe üvölt egy félkegyelmű fickó, "nácik haza! ", "majmok, menjetek az állatkertbe, oda valók vagytok! ", meg ilyenek. Néhányan visszaszólnak, leginkább a lejövetelre buzdítják a nagyszájút. Persze nem jön le. :) A rendőrök némán figyelik az eszmecserét. Elgyalogolunk a rajtba, ezer rendőr mindenfelé. A rajtban sor. Nem kicsi. Itt nem lesz 1 perces menesztés….. A sor időnként meglódul, majd hirtelen megtorpan.
Teával kínálják a túrázókat, de a legtöbbünknek már a cél lebeg a szeme előtt, és nem kérünk. A Somodorpusztára vezető műútra térek. A távolban a telihold megvilágította Kakukk-hegy különálló tömbjének sziluettje látszik. Egy távvezeték alatti útron a hegy felé fordulok. Lábához érve még pár száz métert kell megtenni a "feljáratához". Ez egy nehéz, háromfázisú emelkedő lesz. Szép lassan, de pihenés nélkül gyűröm magam alá. Ráérek. A kiváló terepviszonyoknak köszönhetően ilyen hamar még soha nem értem ide. Odafönt, a csúcskőnél élő ellenőrzőpont van, ami azért említésre méltó, mert kegyetlen itt posztolni az éjszakai hidegben, a fel-feltámadó szélben. Más teljesítménytúrákon a rendezőség általában felhoz ide egy bélyegzőt párnával, és az ideérkező túrázó saját maga pecsétel. A meredek lemenetnél tömör menetoszlop alakul ki, mert bár nincs felfagyás, de a nagy lejtésszög miatt óvatosan kell itt lemenni. Akinél nincs túrabot, a szegélyező fácskákba kapaszkodik, már ahol vannak ilyenek. Ez is megvolna.
Idõvel elértük a kerítés túlsó felét, de nem mertünk átmászni, kint ugyanis rettenetes dzungel volt. Elinultunk a kerírés által kijelölt irányba. így érünk el egy sarkot. nem akartunk totál rossz irányba fordulni, így inkább kimásztunk. Itt hamar megpillantottuk a kijelölt utat. Anyácsapusztáig sima ügy volt. Itt a pontõr mndta, hogy végig az aszfaltozott úton. vágyakozva néztük a távoli fényeket, de ott kiderült, hogy ez csak egy mezõgazdasági üzem. Ennél nagyobb lelki csapást el sem tudtam képzelni. Azért összeszedtük magunkat, és besétáltunk a célig. A meleg bableves mindenért kárpótolt. Itt ismét összetalálkoztunk harmadik Dani társunkkal. Neki külön köszönöm a fuvart. kockaTúra éve: 20072007. 05 14:30:45 Péntekrõl szombatra kicsit szarul aludtam (mégsem kellett volna bekajálnom), szombaton ennek eredményeként kicsit csökkentett üzemmódban startoltam. Délután 4-kor startoltam itthonról, mindenféle nehézséggel megküzdve (nem járó metrópótló) ógy 6 körül startnál volt a csapat. Bálint (jesssz, visszatért!!!