Rövid, izgalmas, csattanóval végződő történetekkel szinte minden kultúrában találkozni. Sigmund Freud szerint - aki az elsők között foglalkozott a rövid, humoros történetek hátterével - a viccekben a tudattalanba szorított tartalmak jelennek meg. A hallgatóban - elfojtott dolgokból eredő - feszültség keletkezik, ami a csattanó hatására a tudattalanból ismét a tudatba kerül. Engedd el a feszültséget! Ha úgy érzed, a tudatalattid túl sok feszültséget rejt, ideje kiengedned a felesleges gőzt. A következő tíz viccel könnyű lesz! 1. Az egérke és az elefánt egy motoron utaznak. Az elefánt vezet, majd így szól: - Félsz, egérke? - Nem félek én! - hangzik a válasz. Az elefánt gázt ad, majd kis idő múlva megint megkérdezi: - Én? Ugyan! Az elefánt csutkáig nyomja, mígnem elfogy a benzin. Leállnak az első kútnál, és feltankolnak. Visszafelé az egérke vezet, és ő is megkérdezi: - Félsz, elefánt? - Nem én! - válaszolja. Az egérke padlóig nyomja a gázt, majd újra megkérdezi: - Nem én! - hangzik a válasz.
Igen, úgy tűnik, nem kellene. - Ki mondta?! Tanár:- Gyerekek, mennyi az öt szorozva öttel? Gyermekek a kórusban: - Hetven! Hát mik vagytok gyerekek! - Öt ötből 25, kút 26, kút 27 lesz, Végső esetben 28, de nem 70! Az iskolában a tanár elmondja a gyerekeknekKiállni azokkal szemben, akik hülyének tartják magukat. Csak a kis Johnny kel fel. Tanár: - Nem tartja magát távoli embernek? Kis Johnny - Nem, csak kellemetlen, hogy egyedül vagy! A tanár beszél a tanuló szülőjével. - Tudod, hogy a fiad sok illetlen dalt tud. Tanítvány apa: - Ő énekli őket?! Tanár: - Nem, fütyül. A tanár megkérdezi Little Johnnytól:- Ki az a Eugene Onegin? Nem tudom. - És Chatsky? Nem tudom. - Szóval akkor nem ismersz itt senkit. Miért senki? - Például ismerem Schwarzeneggert, Sylvester Stallone-t, Chuck Norrist, Michael Jacksont. És ezzel a tudással Oroszországban fog élni? - Hol van? Anya, a suliban mindenki mohónak ugrat! - Nos, mondd meg a nevüket! Ha adsz száz rubelt, mindet elmondom! A kis Johnny visszatért az iskolából.
Mondja, milyen megkövezni őrök? - Mi lefoglalt ilyen és megőrzi. Boy jön a bolt: - Adj egy üveg vodka! Eladó: - Ne adja, a kis többet! Igen, apám küldött! - Nos, ő küldött, így most mi lesz, hogy részeg, mert ezt? A mai fiatalok rosszul öltözött! Például, ez a fickó. - Ez az én lányom. Sajnálom, hogy nem tudtam, hogy az apja. - Nem vagyok az apa, anya vagyok. A nagy este, jöhet nekem egy kávét? - Nos, én nem is tudom, kávé éjjel valahogy. Ó, kérem! Még nem volt kávé hat hónap alatt! Rövid viccek. És mit kapott bekötözött kezét? - Igen, tegnap harkály pálmákkal etetni. Apa hozza lánya ágyba. Félóra múlva anyámat benézett a szobába: - Nos? Alszik? Igen, anya, alszik. Megérintette a mellét. Úgy érzi, a mellbimbó megkeményedik? Ez a hideg. - Petrovics, te rohadt át, működj! Hogyan lehet megkülönböztetni a bal láb a jobb? - A bal lábát a jobb hüvelykujját. Az eset a kisbusz. - Ember, mozog a kutya! És ez nekem bolhák ugrás! Palkan megússza, nem látsz egy nőt bolhás. Anekdotákat Chapayev és Petka.
A harangozó fia az egyházi iskolában egyszerre 7 lány copfját húzza fel. Az iskolában negyedórát adtak, a gyerek anyja szemébe nézve azt mondja: "Az anyáknak az a lényeg, hogy egészségesek vagyunk, nem? " Az Oktatási Minisztérium hivatalosan is jóváhagyta az esszé témáját: "HOGYAN ELLENŐRIZTEM A VILÁGVÉGÉT". Az iskolai bál évről évre jobban hasonlít az Ejtőernyős Naphoz. Az ukrán kormány új, határozott lépése az anyaság és a gyermekkor védelmében: a várandós iskolás lányok nem vizsgázhatnak. A fiú, aki megtanult csókolózni a paradicsomon, megszokásból evett osztálytárs... – Már megint elkéstél, kölyök? - mondta a takarítónő és egy ronggyal gyengéden arcon csapta a diákot. Vizsga. Irodalom. Kérdés: Az első női pilóta Oroszországban? Válasz: Baba Yaga! Az orosz nyelv alapszabálya. Ha nem tudja, hogyan kell "ide" vagy "itt" írni, írja be, hogy "ide". Verekedéssel végződött a matematikatanárok kongresszusa. Valamit nem osztottak meg. Szülők a családi tanácsban: - Fiú! Hétfőn mindannyian új életet kezdünk!
Ahogy Clifford N. Lazarus pszichológus fogalmazta meg: "a szarkazmus humornak álcázott ellenségesség". A humort bizonyos esetekben használhatjuk védőpajzsként, ami mögé elbújhatunk. Ha véleményünket és negatív érzéseinket nem tudjuk egyenesen kimondani és felvállalni, akkor a szarkazmus remek kerülőutat kínál arra, hogy magunk és mások előtt is kicsinyítjük a közlés súlyát, és a vele kapcsolatos felelősségünket. A szarkazmus tehát egy halvány kísérlet arra, hogy félelmünket, indulatainkat vagy csalódottságunkat leplezzük. Hogy saját bizonytalanságunkat és kiszolgáltatottságunkat csökkentsük, védekezésül támadhatunk, jól a másikba marhatunk. Ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, szükségük van arra, hogy lenyomjuk a másikat. "De hát én csak vicceltem! " A szarkazmus éppen azért tud annyira összezavarni, mert jól érzékeljük ezt a rejtett ellentmondást. Ilyenkor olyan elvárást is ránk pakolnak, hogy vegyük a lapot, vagyis értsük a valódi üzenetet, és értékeljük a viccet is. Ha viszont nem vagyunk partnerek a kárunkra történő tréfálkozásban, akkor az agresszív humort használók hajlamosak a makacs védekezésre és hárításra – széttehetik kezüket, és kihátrálhatnak azzal a felkiáltással, hogy: "de hát én csak vicceltem! "