A kék túra útvonalán csoport jön szembe akik a Kálvária dombot keresik. Magammal viszem õket a bozótoson keresztül. Lehet hogy szidtak, de sokkal hamarabb odaértünk. A nagy kerülõnek kezdtem. A Kálvária hegytõl a Vihar hegyig sok túratárs jött szembe, az ismerõsök hangja is. Sajnos a Vihar-hegyen már nem volt számomra csoki. A Homok dombon a pecsétpárna leesett. A Fazekas-hegy után aszfaltozott úton fel a Hosszúerdõ hegyre és végre meleg tea. Elvitelre is. Az idõ szûkös, de most már nem adom fel, innen úgy is visszafele megyek. Hosszabb átmenet következett, amire külön figyelni kellett. A térkép segítségével reggel 6 órára sikeresen felértem a Szarvas-árok szélére. Rövid számolgatás után úgy éreztem, hogy másfél óra elég lesz a Nagy-Kopaszon keresztül beérni Nagykovácsiba a célba. Feltéve hogyha a keritést megtalálom, amit közben lebontottak. Ott álltam az erdõ közepén, a tájolóm otthon nevetett, és vártam a pirkadatot, hogy legalább nagyjából meg tudjam állapítani merre van kelet. Térerõ nulla.
Jövõre remélem újra lesz BHTCS és remélem újra talpalhatok az éjszakában a már nem is olyan ismeretlen hegyek között. piedcatTúra éve: 20052005. 05. 19 10:49:43 Éjjel a Budai-hegység távoli csúcsain Két hónap punnyadás és egy közepes erõsségû vizsgaidõszak után szerettem volna egy jót túrázni. qvic már korábban beszélt egy éjszakai tájékozódási teljesítménytúráról, a BHTCS-rõl, amit jó évadnyitó túrának tartott. Igaza volt. Már jócskán besötétedett, amikor fél hét után leparkoltunk Nagykovácsiban, a plébánia mellett. Bent már sokan voltak, mindenki a térképet bújta. Néhányan GPS-be pötyögtették be a megtalálandó 9 hegycsúcsot. Mi maradtunk az õskori módszereknél: térkép és tájoló. A legtöbb csúcsot nem lehetett turistaúton megközelíteni, esetleg nyiladékon, vagy még azon sem. Gyorsan felszereltünk, neveztünk, és pontban hétkor útra keltünk. Mivel tetszõleges sorrendben lehetett felkeresni a csúcsokat, útközben nem számítottunk nagy tömegre. Északnak indultunk, erre senki nem jött akkor, a többség valószínûleg a távol esõ Meszes-hegy felé vette az irányt.
A turistaút ereszkedik picit, és egykori koronauradalmi határkövek mentén, nem csillapodó szépségű vonalvezetéssel kalauzol a száraz sztyepprétek között. Egy újabb tisztás hosszúkás foltjáig gyalogolunk, ahonnan megint megcsodálhatjuk a Gerecse távoli domborulatait, de tisztán látszik a hosszúkás csíkként elterülő Vértes, no meg annak takarásából előbújva a Bakony is. A Velencei-hegység két kis halomként azonosítható, jobbra, a fák lombja fölött kibukkan a Pilis-tető háta. Előtűnnek a Mária-völgybe hajló lejtők zord dolomitkopárjai is, így már nem csak a térképen rajzolódik ki a terület különös meredeksége. Nagykovácsi ördöge A turistaút innen Perbált veszi célba (erdős szakaszon, majd a faluszéli földeken át), mi azonban visszafordulunk Nagykovácsi irányába. Ugyanazon a nyomon haladunk, de ezúttal nem hódítjuk meg a Kutya-hegyet, hanem a S jelzést követjük. Sűrű pagonyban ereszkedünk, ami Nagykovácsi határában enyészik el. Balra gyümölcsöst takar a fasor, jobbra a Forrás-dűlő bozótosa terül el - nevét annak köszönheti, hogy itt ered az Ördög-árok (korábbi nevén: Kovácsi-)patak, mely a Budai-hegység egyik legmeghatározóbb vízfolyása.