Persze, ha a hasznosságát nem vesszük figyelembe, a leghátrányosabb körülmények között, vagy vízszegény területen is megél néhány fajta növény. Nagyon téves az a felfogás, hogy a természet mindent megold helyettünk, nekünk csak ki kell várnunk az eredményt. Vannak, akik úgy gondolják, jóllehet fel vannak töltődve elvárásokkal, hevenyészet felméréssel, és a metszés alapismerete nélkül is nekiállnak fákat ültetni, sőt metszeni is. Az eredmény általában siralmas, és utólag, csak nagy nehézségek árán helyrehozható. Minden kertgazdának tudomásul kell vennie; a gyümölcsfát nem elég elültetni, alapvető ismeretek nélkül, puszta nyirbálással végezni el a metszést, és mégis elvárni a gyümölcsfától, hogy teremést hozzon. A gondozása lankadatlan kitartást, odaadást, szeretetet, gondozást igényel. Semmilyen szakember nem esik neki tanulás, átgondolt terv nélkül megmunkálni a munkadarabját. Aki a metszés szabályait nem veszi komolyan, több kárt tesz a fában, mint használna neki. A fát soha nem hagyhatjuk magára, mint egy megunt kutyát, és nem tehetünk vele szeszélyünk szerint, amit akarunk.
Ehhez azonban elengedhetetlenül tudnunk kell; épp úgy a suháng, mint a koronás oltvány központi tengelye, a vízszintessel 90 fokos szögállásban (szálegyenesen) növekszik. Sőt, a vázágakra, a gallyazatra is a függőlegeshez közeli növekedés jellemző. Azonban a központi tengellyel ellentétben — kivéve az egyéb alakító metszésmódokat — a vázágak 90 fokos szögállása, a termőrészek kialakításának, már nem felel meg. Végül is, arra szolgál az alakító metszés, hogy olyan szögállásba helyezzük a vázágakat, mellék vázágakat, amely a terméshozamnak legjobban megfelel. 4. ábra Szögállások rajzzal Mit is jelent ez a terméshozam tekintetében? Ha megvizsgáljuk a szögállásokat, minél nagyobb a vázágak vízszintessel bezárt szöge (a talajt tekintsük a vízszintesnek, ahhoz mérjük), a felnyurgulás annál kevesebb a termőalap képződés, de annál hosszabb a korona, a felkapaszkodásának lehetősége. Következésképp, a vázágak, s annak gallyazatai bezárt szögének az optimális helyzetben tartását metszéssel (és a növekedési erély visszafogásával), egyensúlyba lehet tartani.
Miért? Hogy maximális időtartamig megtarthassa termőképességét. De, mint ahogyan az eddig leírtakból megtudtuk, a sudárnál, a csúcsi dominancia hatása fokozatosabban érvényesül, mint a gömbkorona vagy a katlankorona fajtáknál. Ez viszont fordítva is igaz lehet. Például a csúcsi dominancia hatása befolyással lehet az alsóbb vázkarok növekedésére. Sőt, fennállhat a gyors felkopaszodás veszélye is. Rögtön rá is mondhatjuk: erre szolgál az alakító és a fenntartó metszés: a felsőbb ágakat gyengébbre, az alsókat erősebbre kell metszeni, és meg lesz az egyensúly. Ez akár igaz is lehetne. Csakhogy ezzel az érveléssel lebecsüljük a fa kinevelésénél bekövetkezhető torzulás veszélyét. Mit kellett a fent említettekből megjegyeznünk? Figyeljük, hogy a sudaras fáknál a sudár csúcsa ne nyurguljon a kelleténél jobban Lényegében, miről is van szó? Egy kezdőnek, a legnagyobb igyekezete ellenére sem valószínű, hogy mindenre ki tud terjedni a figyelme. Éppen ezért, aki gyümölcsfa telepítésre szánja el magát, meg kell ismernie néhány idevonatkozó szabályt.
Ilyenformán egy kezdő kertgazdának nem tanácsos kísérletezni vele, legfeljebb hozzáértő segítségével. Kérdéses, megéri-e bajlódni vele? Azt már a fa alakításánál érdemes számba venni, jól megfontolni; az alacsonyabban növő (a fa természetéből adódóan), rövid törzsű, kifelé terebélyesedő gyümölcsfa, mesterséges, esetleg törpésített kinevelése, mennyi előnnyel járhat? Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az alacsonyra nevelt (arra alkalmas, törpésített) fa koronái közelebb kerülnek a földhöz, és éppen ez által, a megmunkálása, a termés leszedése lényegesen könnyebbé válik. Azt is elmondhatjuk; rekordidő alatt terméshez lehet jutni. Viszont a fa rövidebb életű. Ám ha valaki, akár kényelem, akár hobbyzás szempontjából, alacsony, kifejezetten törpésített gyümölcsfákat szeretne kinevelni, megteheti; kitűnő szakkönyveket kaphat hozzá. Az eddig elért, tudományosan alátámasztott metszési eredmények is azt igazolják, épp úgy az alakító metszés, mint a termőre való metszés közül — akár gyümölcsfajtákon belül is — lehetőség van a bő választékra, csak élni kell velük.
Miért is? Mert már nem a gyümölcsfa szélesítése a főszempont. Amikor elkezdjük a mellék vázágak gallyazatainak ritkítását, és a visszametszését — már nem csak némi termést várhatunk —, folytatni kell a termőre való metszést. A fák ágai hajlamosak a felkopaszodásra, jóllehet, aki betartja a koronaalakítás szabályait, annak kevésbé kell tartania ettől a veszélytől. És hogy a felkopaszodás, legalább a fa fiatalkorában ne is következzék be, iktassunk be ritkító metszést! Nagyon lényeges, hogy a vázágakon és azok mellék vázágain, csak termő gallyazat fejlődjön, és a termőalapok egyforma arányban jöjjenek létre. Ezért fontos feladat az első években a fa terebélyesítése, amely a megfelelő szögállás betartásával érhetünk el. Ez alatt azt értjük, mikor a vázágakat — a felfelé néző végálló rügyig — visszametszéssel felfelé nézetjük, és a vázágakat a fa külső kerülete felé tereljük, a megfelelő szögállás alkalmazásával csökkentjük a vázágak felfelé való növekedését, s ezzel megakadályozzuk a felkopaszodást.