Kutyák és emberek között nagyon szoros kapcsolat alakult ki az évezredek során. Több, eddig ismeretlen vonatkozása még a kutatókat is meglepte. …és akkor a kutya felkelt, odament szomorúan üldögélő gazdájához, ölébe hatotta a fejét és tekintetét gazdája tekintetébe fúrta… Ismerős a helyzet, kedves kutyatartók? Hát persze. Ezerszámra mesélhetnénk hasonló történeteket. A kutya-ember kapcsolat több tekintetben is párját ritkítja. A közösen töltött több tízezer év olyan speciális, szinte kizárólag kutya-ember viszonylatban létező tulajdonságokat hozott létre, amely jó ideje foglalkoztatja a hazai és nemzetközi kutatói csapatokat. A kutyát tartó idős embereket elkerüli a depresszió és a betegségekből is hamarabb felgyógyulnak Korábbi írásainkban már beszámoltunk róla, miként állapították meg, hogy a kutya jobban szereti a gazdáját mint más állatok. Arról is írtunk már, hogy a kutya az egyetlen olyan nem főemlős állat, amely keresi a szemkontaktust az emberrel. (Ez azért érdekes, mert ilyet a saját anyjával sem tesz. )
Beszélgessünk hát kutyánkkal! Szóljunk hozzá hangos és hangtalan jelekkel (apró, észrevétlen gesztusokkal, testmozdulatokkal, stb. ). S túl azon, hogy ezáltal egy tőlünk teljesen eltérő, másfajta biológiai élőlény birodalmát, világának törvényszerűségeit ismerhetjük meg, kialakíthatunk egy olyanféle kétoldalú kommunikációs kapcsolatot, amely sok-sok izgalmas újdonsággal, felfedezéssel, felismeréssel ajándékozhat meg bennünket. A kapcsolatfelvétel során nagyon ritkán előfordulhat, hogy a kutya kísérletet tesz a vezető szerep megszerzésére. Nevelés kérdése annak biztosítása, hogy helyét a rangsorban véglegesnek tekintse. A legtöbb kutyával nem is adódik ilyen tekintetben probléma, akadnak azonban olyanok, amelyekkel szemben bizony sok türelemre, józan észre és bizonyos keménységre van szükség, természetesen kedvességgel és jutalmazásokkal kombinálva.